Richter Gedeon személyiségéről nem sokat tudunk. Nem maradt fenn magánlevelezése, film- vagy hangfelvétel sem készült róla. Fénykép is alig. Nem él már senki, aki ismerte őt. Pár visszaemlékezés megmaradt, melyekben meséltek róla, a legfontosabb Pillich Lajosé, volt vegyészmérnökéé. Ő kifejezetten pozitívan emlékezett vissza volt főnökére.

Richter Gedeon után néhány hivatalos levél maradt fenn, melyeket saját maga írt vagy diktált.  A személyiségét inkább a tetteiből és a vele történtekből próbáltam összerakni. El kellett azonban döntenem, hogy hű maradok-e az akkori érzelmekhez, értékekhez, világképhez, vagy azokat a mai skálához igazítom. Sokat változott a világ, a tetteinkben és szavainkban megnyilvánuló értékrendet másképp érzékeljük ma, mint akár csak hetven-száz évvel ezelőtt tették. Ha például úgy írtam volna meg Gedeon és Nina kapcsolatát cselédeikhez, inasukhoz, ahogy az a valóságban lehetett, akkor a mai olvasó valószínűleg félreértené a helyzetet, és egy teljesen más személyiséget rakna össze magában Richter Gedeonról. Fontosabb volt számomra, hogy érzelmileg „megfelelő” reakciót váltsak ki a személyére az olvasóimból, minthogy a kor stiláris viszonyait hűen bemutassam. Úgy éreztem, hogy a kettőt egyszerre nem tudom elérni.

Richter Gedeon majd 150 éve született, a történet nagy része 70-120 évvel ezelőtt játszódik, amikor a társadalmi különbségekről, személyiségi jogokról, vallásról és nemzetekről erősen másképp gondolkodtak. Ezért döntöttem úgy, hogy akkor járok el hitelesebben, ha Richter Gedeon akkori értékrendjét a mai skálán helyezem el, mert akkor váltom ki az olvasókból az őt megillető érzelmeket.

Csak apró jelenetekkel, fél mondatokkal jeleztem a kor stiláris viszonyait, melyek nem zavarják a személyiségéről kialakuló képet, hanem inkább csak vicces felvillanásokat mutatnak arról a világról.