Petőfi 1848 nyarán nem csatlakozik a hadsereghez.
"Júliustól a költőnek új váddal, immár a harmadikkal kellett szembenéznie. A délvidéki katonai helyzet rosszabbodott, ám ... Petőfi a szerb felkelés elleni harcot belháborúnak, szinte rendészeti kérdésnek, és nem az általa elképzelt nagy szabadságharcnak tekintette. Ezért a júliusi szabadcsapat-szervezések idején sem jelentkezett önkéntesnek, bár a márciusi ifjak zöme ezt már megtette .... Egressy Gábor, aki nyári szabadsága alatt honvédnek állt Ákos fia után utazott önkéntesnek a Délvidékre ... Publikusan Egressy augusztus 2-i, Petőfinek az ó-becsei táborból küldött nyílt levelében, amelyet az Életképek augusztus 13-án közölt, tért vissza az ügyre: "A hetvenkedő pesti legényeknek pedig — kiknek méltóságukon alul van a rác ellen harcolni, mert haramia — azt üzenem, hogy nem az a kérdés: k i v e l , hanem hogy m i é r t harcolunk. A képhez tartozik, hogy Petőfinek ez a valóban nem nagyon acélos érvelése csak az igazság egyik oldala volt. Az igazi, mélyebb okot azonban sohasem tárta a nyilvánosság elé, és csak Szendrey Júlia 1848. őszi naplójegyzeteiből tudjuk, amikor már nem lehetett tovább halogatni a bevonulást: "... hónapok óta tartottam őt is vissza rimánkodásaim által; elvontam őt attól, mi az ő lelkének főéleménye volna, mi kielégíthetné tettek után szomjazó lelkedet és megfelelne magasztos küldetésednek. El kellett tűrnöd miattam a gyávaság gyanúját..." "
Kerényi Ferenc: Petőfi Sándor élete és költészete, Osiris 2008, 392-393. old.
Ebben az időszakban írta Az apostolt.
"Abban az időszakban, ahol a verstérképen űr tátong és Petőfi neve eltűnt a hírekből, írta meg talán legvitatottabb és máig legnépszerűtlenebb művét, Az apostolt."
Kerényi Ferenc: Petőfi Sándor élete és költészete, Osiris 2008, 393. old.
A művet terjedelmi okokból nem idézem ide, csak a linket, ahol elérhető: Petőfi Sándor: Az apostol
Komoly dilemmákkal néztek szembe az akkori magyar politikusok, egyik ilyen a hadügyi törvény volt.
"Az országgyűlés taktikázását legjobban a hadügyi vitában lehetett tetten érni. Petőfi és a radikálisok gyors, határozott törvénykezést, és világos állásfoglalásokat vártak el a parlamenttől. ... A trónbeszédre adandó válaszfelirat lényege pedig az uralkodóház megsegítése volt az észak-itáliai hadszíntéren. A kormány (és a nevében nyilatkozó Kossuth) a Pragmatica Sanctióból következő kötelezettségének tartotta a segítség megadását, ami kibékíthetetlen ellentétben állt a republikánus Petőfi Habsburg-ellenességével és azzal a liberálisok számára is elfogadható alapelvvel, hogy egyetlen nemzet sem lehet szabad, amíg másokat elnyom vagy abban segédkezik. Az "olasz segély" ügye végül egyfajta bizalmi szavazás lett, ahol a kormány hívei 233:36 arányban diadalmaskodtak. ...
A végül augusztus 16-án elkezdett hadügyi vitát Petőfi már figyelemmel kísérte az országgyűlés karzatáról ... A nagy taktikus Kossuth augusztus 19-i kompromisszumos előterjesztése szerint a kiállítandó kb. negyvenezer újoncból a sorezredek kiegészítésére szántak tizenkétezer főt (ezeket akár Itáliába is lehetett vezényelni), a többiből honvéd zászlóaljakat formáltak volna. ...
... augusztus 21-i országgyűlési szavazás után máris robban t a bomba. Nyilvánosan, versben támadta meg az irodalmi apjaként szeretett és tisztelt Vörösmarty Mihályt, aki ugyan a hallgató képviselők közé tartozott, de a kormánypárti többséggel szavazott (Vörösmartyhoz)."
Kerényi Ferenc: Petőfi Sándor élete és költészete, Osiris 2008, 404-405. old.
VÖRÖSMARTYHOZ
Midőn a nemzetgyűlésben augusztus 21-én
a hadügyben a többséggel szavazott
Hallgassak-e, mivel szeretlek,
Miként atyámat szeretem?
Hallgassak-e, mert teneked sem
Fáj majd ugy a szó, mint nekem...
Hogy is tehetted, amit tettél,
Az isten szent szerelmeért! -
Nem én tépem le homlokodról,
Magad tépted le a babért.
Azért hagyád el a muzsákat,
Azért tevéd le lantodat,
Hogy földre szállván az egekből,
Tüstént besározd magadat.
Sarat, sarat kell látnom rajtad!
Inkább szeretnék látni vért. -
Nem én tépem le homlokodról,
Magad tépted le a babért.
Ime a sas, ha itt alant van
A földön, milyen nagy madár,
S olyan kicsiny, hogy alig látszik,
Midőn a fellegekben jár.
Te fönn valál nagy, s lenn kicsiny vagy;
Az ember ily csodát nem ért. -
Nem én tépem le homlokodról,
Magad tépted le a babért.
Megunta azt a szennyes pályát
A nemzet, melyen eddig ment,
Kiküzködé magát belőle,
S uj célt tüzött ki odafent,
S ti visszahurcoljátok őt a
Mocsárba, honnan már kiért. -
Nem én tépem le homlokodról,
Magad tépted le a babért.
Mit bánom én, hogy nem magad vagy,
Hogy ott száz és száz van veled?
Habár ott volna valamennyi,
Itt kéne lenni teneked.
Ha a költő is odahagyja,
Ki küzd aztán a jó ügyért? -
Nem én tépem le homlokodról,
Magad tépted le a babért.
Te voltál a nemzet költője?
Te írtad azt a Szózatot,
Mely szólt egy országnak szivéhez?...
Azt most már szétszakíthatod,
Mert hieroglif lett belőle,
Amelyet senki meg nem ért. -
Nem én tépem le homlokodról,
Magad tépted le a babért.
Ki hitte volna? én nem hittem,
Hogy neved is, e fényes név,
Hazánk egén csak rövidlétű
Futócsillag volt, nem egyéb.
Omoljatok, szemem könyűi,
E lehullott szép csillagért! -
Nem én tépem le homlokodról,
Magad tépted le a babért.
Pest, 1848. augusztus 22.