20:57

Egy visszaemlékezés szerint Richter Gedeon azért nem fűtötte rendesen a gyár helyiségeit, mert sajnálta rá a pénzt. Én ezt nem feltétlen hittem el, inkább a korábbi tűzeset miatti félelmére vezettem vissza.

1940. május közepén újabb aggasztó híreket olvashattak az újságokban.

A 19:51-es bejegyzésben is megmutattam, hogy a belga üzlettársa a háborút megelőző években kezdett bele nagyobb fejlesztésekbe a közös vállalatukban és mondta fel orvosi praxisát.

A háború miatt a hatóságok alapvető gazdasági döntésekbe szóltak bele. Többek között leszállították néhány Richter készítmény árát.

Pozitív fejlemény volt viszont, hogy több Richter gyógyszer közgyógyszerellátás keretében rendelhetővé vált.

A gyár életéből a pillanatképeket Pillich Lajos visszaemlékezéseiből vettem.

A háború eseményeit az újságokból követtem, ahogy az akkor élők értesülhettek róluk:

A Richter gyár munkásainak összetétele is megváltozott, kezdte elveszíteni családias jellegét. Az újakat úgy képzeltem el, ahogy Jakab Attila, a Holokauszt Emlékközpont történésze írta le nekem a vidéki, fiatal, tanulatlan keresztények hátterét abban az időben.

"Ezeket a fiúkat a vidéki utca nevelte, a plébánostól vagy a lelkésztől kapták a legmagasabb szintű útravalót, azt értelmezték nekik a helyi kocsmákban. Ferdén néztek Gedeonra. Véleményük volt az idegen származásúakról.”

A háborús megrendelések hatására a gyár tovább bővült, egy újabb telekrészt vettek meg.

A fenti forrásból is látható, hogy ezekben az években folyamatos építkezés folyt a gyár területén.

A fejezet legvégén erre a hírre utalok: