Kossuthék elszegényedett kisnemesi család voltak, Kossuth László földtulajdonnal nem rendelkezett. Ügyvédi munkájával tartotta el családját, de nemesi jogaik ettől még ugyanúgy jártak nekik, mintha vagyonosabbak lettek volna. Részt vehettek a helyi politikában, választójoggal rendelkeztek, adót nem fizettek, bírói ítélet nélkül nem ítélhették el őket. Bár anyagi körülményeik aránylag szűkösek voltak, teljesen természetes volt, hogy cselédeket tartottak.

Kossuth Lajos és Zsuzsa életében ellentétben állt a nem nemesekkel való mindennapos kapcsolatuk és politikai harcuk azok jogaiért. A regényben több példáját látjuk ennek.

   “A bevásárlást mindig a cselédek, Doris és Julka cipelték haza, ezért mehettek a Kossuth-lányok a távolabbi, olcsóbb piacra. A hosszabb úton Zsuska és Nelli irodalomról, politikáról beszélgetett, Lujzi meg az elegánsabb hölgyek ruháit nézegette, próbálta megfigyelni a legújabb divatot. A cselédek a földet nézték, és cserélgették a kosarakat a kezükben.”

   “Halk kopogás után Julka állt meg az étkező ajtajában. Zsuzsa feléje fordult, kérdően nézett rá. 

     – A lányok rendesen ettek, Rudika kevesebbet, letettem őket aludni.

   Zsuzsa megnyugvással bólintott, majd visszafordult az asztaltársasághoz és a gondolataihoz. Julka iszonyatosan elcsigázottan végre leült a saját tányérja elé a konyhában, a fáradtságtól meg sem bírt szólalni, fókuszálatlanul bámult a tányérjába, amíg kanalazta a meleg, híg levest. Elhagyta minden gondolat, csak megfáradt testét akarta regenerálni. Amikor megérkeztek Ceglédre, ők cipelték Dorissal a csomagokat, Julka pedig a nyűgös, éhes, fáradt gyerekekkel foglalkozott. Nagyon szerette őket, de nehezére esett, hogy ne emelje fel a hangját, amikor Rudika nem akart enni. A kisfiú csak a fejét forgatta mérgesen, száját összezárta, nem engedelmeskedett. Julka ráhagyta. Majd eszik, ha éhes lesz. Még az ölében elaludt a kisfiú, így eggyel kevesebb gondja volt. A kislányok nehezen aludtak el, hol melegük volt, hol fáztak. És Julka még egy falatot sem evett reggel óta. Hát most az ízét sem érezte már a meleg levesnek, fiatal csontjaiban fel-alá szaladgált a fájdalom a jéghideg és a sok ácsorgás miatt. Már csak ki kell pakoljanak éjszakára, és végre ő is aludhat.”

Kossuth Lajos is természetesnek vette nemesi születésével járó privilégiumait, abba bele se gondolt, hogy a köznép jogaiért való harcba beletartozhatna az is, hogy a saját előjogairól lemondjon. Kossuth és a reformpártiak követeléseibe természetesen beletartozott a közteherviselés, melyet a reformpárti nemesek el is fogadtak. A kötelezettségek kiterjesztése a nemesekre és a jogok kiterjesztése a közemberekre nem feltétlen kapcsolódott egybe.

​A nemesi háztartások a cselédekkel, inasokkal szinte tulajdonként rendelkeztek, még a felvilágosult, humánus családok is. A csendőrpertu egyértelmű volt, a cselédnek nem volt megszabott munkaideje, állandóan munkára fogható volt, fizetségük nem állt arányban erőfeszítéseikkel, és általában teljes életüket kénytelenek voltak alárendelni gazdáik akaratának. Kossuthék sem tartották igazságtalannak, hogy a születésüktől fogva beléjük idegződött hozzáállás a cselédekhez nem az egyenlőségen alapult.