Petőfi Párizsba vágyott, de a Felvidékre jutott el.
"Minthogy lakása csak április végéig lehetett a vidékre költöző Vachottéknál, felvetődött — nyilván Erdélyi János példáján — egy párizsi út terve ... ehhez azonban semmiféle anyagi fedezet nem állt rendelkezésére."
Kerényi Ferenc: Petőfi Sándor élete és költészete, Osiris 2008, 171. old.
"Vachot emlékezése szerint Kazinczy vetette fel legy felvidéki, élményszerző út tervét ..."
Kerényi Ferenc: Petőfi Sándor élete és költészete, Osiris 2008, 172. old.
Kerényi összeállította a felvidéki út állomásait:
"A tartózkodási helyeket és időpontokat ... így állíthatjuk össze:
1845. április 1. indulás Pestről
3. Kassa
4—május 1. Eperjes (Kerényi Frigyes vendégeként)"
Kerényi Ferenc: Petőfi Sándor élete és költészete, Osiris 2008, 174. old.
Petőfi így írt az Eperjesen töltött napokról Úti jegyzeteiben:
"Eperjesen Kerényi Frigyeshez szállottam, s nála tölték egy hónapot.
Szerencsés egy fickó ez a Kerényi, kénye-kedve szerint élheti világát s könnyen fütyölhet, pamlagain heverészve, ha bizonyos urak rákiáltják az anathemát, hogy ő nem költő. ... Boldog órákat töltöttem Kerényivel és Tompával. Nem említem a többieket, kiknek barátsága örökre édes emlékezetűvé tette ezt az utamat; mert annyian vannak, hogy egész lajstrom lenne, ha mindegyik nevét leirnám.
Egy este a tanulóifjúság fáklyászenével tisztelt meg."
Petőfi Sándor: Úti jegyzetek, Életképek, 1845. júl. 5. és aug. 2. között
A diáktársaságok szúrták az udvar szemét.
"Bécsből, a kancelláriáról éppen ekkor, 1845. április 22-énérkezett a Helytartótanácshoz ... és onnan június 3-án a tankerületi főigazgatókhoz a diáktársaságok 1836. évi betiltását megerősítő leirat ... "
Kerényi Ferenc: Petőfi Sándor élete és költészete, Osiris 2008, 176. old.
A fejezetben idézett vers:
A KIRÁLYOK ELLEN
Tudjuk, hogy játék kell a gyermekeknek;
Midőn a népek gyermekek valának,
Magoknak cifra ragyogó játékszert,
Bibor karszéket, s koronát csináltak,
S rányomták ezt egy fajankó fejére,
S felülteték e fajankót a székre.
S itt a királyság, ezek a királyok,
S ők, ahol ülnek, ahol fejök szédül,
Azt gondolják a kábító magasban,
Hogy uralkodnak isten kegyelmébül.
Csalatkozásban éltek, jó királyok,
Nem uraink, csak bábjaink valátok.
De nagykorú lett a világ, s a férfi
Nem gondol többé gyermekjátékával.
Le hát a biborszékekről, királyok,
És fejetekről le a koronával!
Ha nem teszitek azt le fejetekrül,
Leütjük, s majd a fej is vele gördül.
Így lesz s nem máskép. A bárd, mely Lajosnak
Párizs piacán lecsapott nyakára,
Első villáma volt a zivatarnak,
Mely rátok készül, s kitör nemsokára;
Igen, maholnap meglesz érkezése,
Nem én vagyok már első mennydörgése!
Egy rengeteg lesz a föld kereksége,
S e rengetegben vadak a királyok,
Kergetjük őket, és fegyvereinket
Szilaj gyönyörrel sütögetjük rájok,
S vérökkel fogjuk ezt az égre írni,
Hogy nem gyermek már a világ, de férfi!
Pest, 1844. december
A felvidéken felkeresett több régi magyar várat is.
"Hódolva a várromok iránti szenvedélyének, nemcsak a Somoskőt és a Salgót mászta meg, hanem megcsodálta a Kubrinyi-kúria fölé magasodó Gedővár romjait is ... "
Kerényi Ferenc: Petőfi Sándor élete és költészete, Osiris 2008, 179. old.
Az egyik kiránduláson összefutottak egy szegény lengyel parasztfiúval.
"Lejövet, amint a hegyoldalon pihentünk, mellénk sompolygott egy szegény lengyel fiu. Tudtuk, mit akar; mindnyájan adtunk neki valamit... letérdelt s lábainkat akarta megcsókolni... Oh, emberiség, süllyedt emberiség, hol van megváltód?
Átaljában mentül inkább közeledtem a Kárpátokhoz, annál nagyobb szolgaságot láttam, s ilyenkor megeresztém képzetem szárnyait és leröpitém lelkemet szülőföldem rónáira, hol az emberméltóság a legalacsonyabb kunyhóban is magasan tartja büszke fejét."
Petőfi Sándor: Úti jegyzetek, Életképek, 1845. júl. 5. és aug. 2. között