Az előző fejezet végén ott hagytuk el a forrást, hogy belelőttek a tömegbe.
"Tizenöt-húsz sebesült maradt a helyszínen, először folyt vér a magyar főváros utcáin. Egyikük, Burger József zsidó orvostanhallgató május 28-án belehalt sebeibe — ő lett a magyar forradalom első fővárosi halottja."
Kerényi Ferenc: Petőfi Sándor élete és költészete, Osiris 2008, 380. old.
Nem én találtam ki, hogy Petőfi így szidta az új magyar kormányt.
"Petőfi a népgyűlés egyik szónokaként ... itt mondta el a híres mondatot: "...én e minisztériumra nem a hazát, de egymagamat, sőt a kutyámat sem bíznám." "
Kerényi Ferenc: Petőfi Sándor élete és költészete, Osiris 2008, 381. old.
Valóban találkozott Batthyány Lajos miniszterelnökkel.
"A másik delegáció Táncsicsból, Petőfiből, Degréből, Pálffyból, Dobsa Lajosból és Glembay Károlyból állt. Ők Hatvani utcai sszállásán keresték föl a Bécsből nemrég visszaérkezett Batthyány miniszterelnököt, aki kérésükre összehívta a minisztertanácsot. A küldöttség szószólója Petőfi volt, "ki minket arra kért, hogy engedjük meg neki, bár ő köztünk a legfiatalabb, miszerint a népgyűlés határozatát ő adhassa elő." ... Ez három pontból állt: a népképviseleti nemzetgyűlés mielőbbi összehívásából, a vizsgálóbizottság kiegészítéséből és a felelős katonák szigorú felelősségre vonásából. Batthyány lényegében kedvező választ adhatott: a nemzetgyűlési választások kiírása a kormánynak szándéka, a másik két követelésre pedig megteszik a szükséges intézkedéseket. Az egyetlen találkozás a forradalom költője és a kormány között udvarias-hűvös hangulatban folyt le, bár a miniszterek megértésükről biztosították a hazaszeretet hajtotta, türelmetlen radikálisokat."
Kerényi Ferenc: Petőfi Sándor élete és költészete, Osiris 2008, 381. old.
Jókaival megszakította barátságát Laborfalvi Róza miatt, Móric elköltözött közös lakásukból, helyére Petőfi szülei költöztek.
"1848 pünkösdje óta, amióta Jókaival végérvényesen összeveszett a Laborfalvi Rózával kötendő házassági terve miatt, s Jókai elköltözött, az ő szobájában a Vácról fölhozott Petrovicsék laktak, miáltal költségei megnövekedtek."
Kerényi Ferenc: Petőfi Sándor élete és költészete, Osiris 2008, 385. old.
Nincs arról forrásom, hogy valóban kisétáltak-e a mai Kodály köröndre és a Városligetbe, de annyira tetszett a korabeli városrész leírása, hogy megtettem a jelenet helyszínének.
"A Ligetet a reformkorban Városerdőnek nevezték, és a pestiek igen kedvelt szórakozóhelye volt annak ellenére, hogy a hozzá vezető főútvonalat elcsúfították 1830-ban, amikor a rendkívül hideg télben József nádor engedélyt adott a Fasor fáinak kivágására.
1830 körül már volt céllövölde és csúszda, itt láthatták az emberek Antóniót, a kardnyelőt, itt állhattak ki birkózni Horánszkyval, az erőművésszel.
1832-ben megindult Pest első omnibuszjárata, aminek a Páva-szigeten volt az egyik végállomása.
1835-ben (vagy 1836 folyamán) települtek a Ligetbe Scalabrini József kötéltáncosai, majd 1837-ben a Szépítő Bizottmány engedélyezte Tauber Fülöpnek, hogy tánchelyiséget építsen. Az első állandónak szánt mutatványosbódét 1838-ban építtette Wexlehner Sebestyén.
Az 1838-as pesti árvíz idején több ezer, a városból kiszorult ember menekült a Városligetbe, ahol a dombokon, buckákon dideregve várták több napig, hogy az ár levonuljon.
A tó vizét mindvégig sikerült tisztán tartani; azon a nyáron az úri közönség csónakázott, télen korcsolyázott. Nyaranta több halászversenyt is rendeztek: az elsőt és talán legnevezetesebbet József nádor rendeztette, 1839-ben. Sok ezres közönség figyelte álmélkodva, ahogy a rendezvény fénypontjaként Schwartz halászmester és emberei egy hatalmas vizát fogtak ki, majd felpántlikázva körbevitték Pesten, és végül kimérték. Mivel a tavat semmiféle vízfolyás nem kötötte a Dunához, valószínűsíthető (amint erre előbb-utóbb némely nézők is ráébredtek), hogy az előző nap a folyóból kifogott halat az éjjel csempészték át a Ligetbe.
1840-ben egy második gyógyfürdő is nyílt a Ligetben: a Pesti Vízgyógy és Edző Intézetet Ivanovics András, Pécsről származó homeopatikus orvos építtette fel a tó egyik szigetén. A 24 szobás, télen is működő intézetben „az izzadás különös, csupán erre szánt szobákban és nyoszolyákban fog történni és az üres idő zongorával és hírlapokkal ellátott különös ebédlőben lesz lerövidíthető” – írta az Orvosi Hetilap. Az intézetet mindkét nembeliek látogathatták, ám nők „csak az asztalnál lesznek együtt férfiakkal”. Ivanovics vállalkozása azonban veszteséges volt, ezért pár év múlva (1843-ban?) bezárt."
"Körönd – az első korzó (1817 után)
1817-ben hozzákezdtek a népkert kiépítéséhez, ám az eredeti terv pénz hiányában csak félig valósult meg. A Városliget az 1840-es évektől így is a pestiek legkedveltebb kirándulóhelyévé vált. A Liget kapuja, a Körönd eredetileg egy 502 m kerületű, 160 m átmérőjű sétánygyűrű volt, mely közel azonos méretű a Hősök terével. Három párhuzamos útja volt, melyeken sétálva, lóháton és két irányba kocsikázva lehetett közlekedni. A Stefánia kiépülése előtt ez volt az első korzó, mely találkozási, ismerkedési hely lett."
Dél-vidéki szerbek helyzete tovább bonyolította a magyar politikai törekvéseket.
"A forradalmat követő első napokban a délvidéki szerbek is szimpátiával fordultak a magyarok felé. A forradalmat ünnepelték Pancsován, Zimonyban, Szenttamáson, Nagybecskereken, Nagykikindán és máshol. A március 21-én Újvidéken tartott gyűlésen például, ahol üdvözölték a magyar forradalmat, a később jelentős szerepet vállaló Ðorđe Stratimirović magyar kokárdát viselt.
Eközben a szerb fejedelemség ügynöke, Matija Ban a szerbeket önkormányzat kivívására és a horvátokkal való összefogásra biztatta. A közhangulat is egyre fogékonyabb lett a függetlenedési törekvések iránt.
...
A Stratimirović vezette küldöttség április 8-án reggel - a Bécsben tartózkodó Batthyány távollétében - Kossuthtal tárgyalt a követelésekről. Kossuth támogatta a petíció beterjesztését az Országgyűléshez, és az alsótáblában már aznap megtárgyalták a javaslatot. A küldöttség szónoka, Aleksandar Kostics, díszmagyarban, magyarul szólt a képviselőkhöz, és kijelentette, ha teljesítik a szerbek kéréseit, „mi szerbek ezentúl csak egyedül Magyarországért és csak a magyarokért élni és halni fogunk.” A petíció felolvasása után Kossuth válaszolt a felvetésekre. Jelezte, hogy a követelések egy része már teljesült, ugyanakkor kifejtette, hogy az Országgyűlés, mely épp a meglévő kiváltságok megszüntetésén dolgozik, egyes csoportoknak privilégiumokat nem adhat, csak olyan engedményekről lehet szó, amelyek az ország minden lakosára egyformán vonatkoznak. Ez egyben a szerbek nemzetként való elismerésének visszautasítását is jelentette."
"Határőrvidék, katonai végvidék (Militärgrenze), az Adriai-tengertől Erdélyig terjedő keskeny földrész, mely régebben Magyarországot a török birodalomtól elválasztotta. A H. a XVI. sz.-ban az ország széleinek a törökök elleni védelmére alkottatott, sajátszerü katonai szervezettel, s a legujabb időkig megmaradt azután is, miután felállításának célja, a törökök elleni védelem gyakorlati jelentőségét elvesztette. A H. a magyar szent korona joghatósága alá tartozó s attól jogosan soha el nem szakasztható területrészekből alakíttatván, a magyar államterület kétségtelenül lényeges kiegészítő részét képezte mindig, és jogilag és pedig aszerint, amint annak alakítására szolgáló területrészek az anyaország v. pedig a kapcsolt részek területéből vétetett, - az anyaországhoz, illetőleg a kapcsolt részekhez tartozni soha meg nem szünt. Az ország sérelmeinek 1848 előtt is egyik nem leglényegtelenebb pontját képezte az, hogy a katonai kormány a H. területén nemcsak a tisztán katonai ügyekben, hanem a polgári igazgatás (közigazgatás s törvénykezés) tekintetében is, és nem a törvényes magyar rendszer, hanem az osztrák rendszer behozatalával gyakorolt törvényhatóságot. A sérelem azonban orvosolatlan maradt. "
A könyvtárának áruba bocsátásáról így ír Kerényi:
"...a szerb felkelés (Bécstől hallgatólagosan eltűrve és Szerbiából önkéntesekkel támogatva) ugyanis más kérdést vetett föl, mint a kormány bírálata. A forradalom eddig elért eredményeinek megvédése lett a tét. ... Május 18-án Petőfit a Radical Kör rendkívüli közgyűlésén az önkéntesek toborzását segítő negyven tagú bizottság tagjává választották, május 25-én pedig féltett kincsének, könyvtárának egy részét árvereztette el a Radical Körben, hogy a befolyt összeget, 68 pengőforint 23 krajcárt a hadfogadás költségeire ajánlja föl ... ."
Kerényi Ferenc: Petőfi Sándor élete és költészete, Osiris 2008, 382. old.
A fejezetben idézett vers (amit remélem mindenki várt a regény 1843. január-márciusi fejezete óta :) — "— Egyszer azt is bele fogom írni egy versembe, hogy a kurva anyátokat! És azt is ki fogjátok adni! A kurva anyátokat!")
MIT NEM BESZÉL AZ A NÉMET...
Mit nem beszél az a német,
Az istennyila ütné meg!
Azt követeli a svábság:
Fizessük az adósságát.
Ha csináltad, fizesd is ki,
Ha a nyelved öltöd is ki,
Ha meggebedsz is beléje,
Ebugatta himpellére!...
Ha pediglen nem fizetünk,
Aszondja, hogy jaj minekünk,
Háborút küld a magyarra,
Országunkat elfoglalja.
Foglalod a kurvanyádat,
De nem ám a mi hazánkat!...
Hadat nekünk ők izennek,
Kik egy nyúlra heten mennek.
Lassan, német, húzd meg magad,
Könnyen emberedre akadsz;
Ha el nem férsz a bőrödbe',
Majd kihúzunk mi belőle!
Itt voltatok csókolózni,
Mostan jöttök hadakozni?
Jól van hát, jól van, jőjetek,
Majd elválik, ki bánja meg.
Azt a jó tanácsot adom,
Jőjetek nagy falábakon,
Hogy hosszúkat léphessetek,
Mert megkergetünk bennetek.
Fegyverre nem is méltatunk,
Mint a kutyát, kibotozunk,
Úgy kiverünk, jobban se' kell,
Még a pipánk sem alszik el!
Pest, 1848. május