A honvéd vezérkarban játszódó jelenet forrásai:

"A magyar haderő érintetlen fenntartása érdekében 14:30-kor parancsot kellett kiadnom, melyben a rádióban hangzott proklamációt megmagyaráztam. Annak nem teljesen világos szövegéből arra lehetett következtetni, hogy fegyverletételről van szó, ezt pedig minden eszközzeI meg kell akadályozni. Ebből kifolyólag úgy intézkedtem, hogy a … sz. mellékletben foglalt parancs csak módosítva, tehát a magatartás részletes magyarázatával együtt kerülhet kiadásra. Az az intézkedés végeredményben nem is került a csapathoz. E helyett a … sz. melléklet szerinti parancsot továbbíttattam."

“...a hadműveleti osztály vezetőjének, Nádas vezérkari ezredesnek László altábornagy jelenlétében kiadtam a parancsot, hogy [az] alárendelt alakulatoknak lényegileg a következő parancsot adják ki: Az alárendelt csapatok a hadseregparancsnokok intézkedései szerint bármely oldalról jövő támadással szemben a harcot folytatják. Ezt a parancsot abban a tudatban adtam, hogy már az előző parancs az átállást tartalmazta, és a hadseregparancsnokok egyébként is már előzetesen, Vattay altábornagy által, teendőikről tájékoztatva lettek, tehát tisztában kellett lenni azzal, hogy a harc folytatására milyen parancsot adtak ki. Azonkívül az átállás és a németek elleni további harc fegyverszüneti feltétel volt. 

Ehelyett az általam elrendelt parancs helyett a hadműveleti osztály vezérkari tisztjei: Szörényi-Reischl és Bagoméry századosok egy egészen más parancsot szerkesztettek Nádas vezérkari ezredes és László altábornagy utasítására. Ezt a parancsot le is adták, annak dacára, hogy a hírközpont vezetője aláírásom nélkül ezt nem akarta leadni, azonban a vezérkari tisztek Csontos Balázs főhadnagyot, a hírközpont vezetőjét erre kényszerítették."

"Néhány óra múlva hallottuk a vezérkar főnökének rádióbejelentését: a kormányzó felhívása nem jelenti azt, hogy az ellenségeskedések beszüntetendők, tovább kell harcolni. Aztán: “Beregffy vezérezredes azonnal jöjjön Budapestre" - ötpercenként."

"Beolvassák Vörös János hadparancsát, amely leszögezte, hogy a fegyverszüneti tárgyalások még nem kezdődtek el, és amíg eredményre nem vezetnek, folytatni kell a harcot.”

"Október 15-én délután megérkezett a VKF parancsa, mely közölte, hogy "...a fegyverszünet még nincs megkötve... A harcot tovább kell folytatni bármely oldalról jövő támadás ellen."

“...a kódolt parancs kálváriája sem ért véget. Utóbbi továbbítását Kapitánffy 14 óra 50 perckor jegyezte be a naplóba, és felküldte az emeleten lévő gépterembe, ahol a táviratok forgalmazása zajlott. Pálffy Gyula vezérkari százados a gépteremben azonban a táviratot magához vette, és a hírközpont vezetőjének, Csontos Balázs főhadnagynak azt mondta, hogy nem kell az iratot továbbítani.”

"Vörös végül megadta a felhatalmazást. Egy 1945 végén kelt feljegyzésében is azzal magyarázta a hadparancsát, hogy azért adta ezt ki, hogy „a fegyverszüneti feltételeknek megfelelhessünk” [sic!], mert egyébként az is felmerülhetett volna, hogy a honvédek egyszerűen leteszik a fegyvert, és hazamennek. Milyen jó lett volna, ha így járnak el – végül is ezzel épp azt teljesítették volna, amit Horthy mindig is akart, nevezetesen hogy ne kelljen harcolni a németekkel szemben. ... Mindenesetre Vörös a Nádas-féle parancsot úgy alakította át, hogy folytatni kell a harcot „minden támadás ellen” – amit ő 1945-ben már úgy magyarázott, hogy ezen csak a német támadást lehetett érteni az adott helyzetben. Ezt követően Vörös felhívta Vattayt, és közölte vele ezt a javaslatot. Vattay megdöbbentő módon beleegyezett a parancs kiadásába, és csupán a „minden oldalról jövő támadással szemben” kiegészítés beszúrását kérte (visszaemlékezésében erről egy szót sem ír), és ezt követően ment ki a következő szöveg a csapatokhoz:

 „A kormányzói kiáltványnak nem az az értelme, hogy a magyar “hadsereg letette a fegyvert. Csak fegyverszüneti tárgyalásokról van szó. Ezeknek a kimenetele még bizonytalan, így minden magyar katonának és egységnek folytatnia kell a harcot minden erejével, éppen úgy, mint korábban, minden oldalról jövő támadással szemben.”

14 óra 55 perckor ez a parancs, amelynek hivatalos példányát Vörös is ellenjegyezte, kiment a csapatokhoz. Nem sokkal később Dénes Jenő vezérkari százados a lakiteleki adóval összeköttetést teremtve a rádióban is beolvasta (majd állítása szerint könnyek között elmondta a Szózat első két versszakát)."

“Ismeretes a hadparancsnak egy másik szövege is: „A kormányzó úr rádiószózatában elhangzottakat senki se értelmezze úgy, hogy a magyar hadsereg letette a fegyvert. Mind ez ideig csupán fegyverszüneti tárgyalásokról van szó. Ennek kimenetele még bizonytalan, ezért minden magyar katona és egység változatlan erővel folytassa a harcot.”

"Ekkor és itt diktáltam le egy parancsot, amely úgy szólott, hogy a csapatok „a harcot bármely oldalról jövő támadással szemben folytatják“. Ez az a parancs, amelyet meghamisítottak."

"A vezérkarnak két nagy bűne volt, az egyik az, hogy az átállási parancsot nem adta tovább, a másik pedig, hogy egy hamis parancsot adott le\ amelyből a „bármely oldalról jövő támadással szemben“ szavakat kihagylak és ezek helyébe azt írlak be, hogy aki a fegyvert leteszi, azt agyon kell lőni."

"Vörös János parancsa ellenére a vezérkar nem továbbította a hadseregekhez „az 1920. III. 1-i rendeletem végrehajtandó" szövegű jelmondatot, hanem ehelyett 2 és 3 óra között a vezérkar főnöke nevében a harc folytatására vonatkozó utasítást adtak ki. A vezérkar teljes átállását tükrözi a németek és a nyilasok oldalára Porzezinszky ezredes utasítása, aki mint a hadi híradósok főnöke, 2 órakor a vezérkar irodájában közölte, hogy semmiféle parancsot, amely a kormányzóságtól jön, nem szabad továbbítani."

"Vörös János a koronatanácsról 3 óra körül egyenesen a vezérkarhoz ment. Megérkezése után helyettese, László Dezső altábornagy és a vezérkar osztályvezetői azonnal főnökükhöz siettek, hogy felvilágosítást kapjanak a történtekről. Vörös vezérezredest sarokba szorították beosztottai, nem mert állást foglalni, kijelentette, hogy a proklamáció és mindaz, ami történt, őt magát is meglepte, és hogy előzetesen sem ő, sem a miniszterek nem tudtak semmiről. ,,Borzasztó, egész életemben németbarát voltam. A kormányzó nem tájékoztatott. Helytelenítem" - dadogta.

László Dezső így emlékezik vissza közvetlenül a háború után írt önéletrajzában a vezérkar főnökségén lezajlott eseményekre: Vörös János október 15-én délután a vezérkar osztályvezetőinek „könyörgésére" kiadta a harc továbbfolytatására vonatkozó parancsot, amelyet senki ellen nem jegyzett. A vezérkar főnöke „összeroskadva ült az íróasztala előtt", miközben Kuchy László vk. ezredes „síró- és ideggörcsben" állandóan a letartóztatását kérte a németektől. Voltak, akik sírva álltak a vezérkar főnöke előtt . . ." Önmagáról László ennyit ir: „Elmerengve, letargikus állapotban ültem." - Íme, így fogadta a magyar vezérkar kormányzójának proklamációját 1944. október 15-én!"

"Vörös vezérezredes új parancsa így hamisította meg Horthy proklamációját: „A Kormányzó úr rádiószózatában elhangzottakat senki se értelmezze úgy, hogy a magyar hadsereg letette a fegyvert. Mind ez ideig csupán fegyverszüneti tárgyalásokról van szó. Ennek kimenetele még bizonytalan, ezért minden magyar katona és egység változatlan erővel folytassa a harcot."

"A szükséges utasítások hiányában a németbarát Vörös János délután elrendelte a harcok folytatását. Nemcsak október 15-én, de azt megelőzően is elmaradt a honvédség vezetőinek megfelelő szintű, egyértelmű és határozott tájékoztatása, a szükséges parancsok kiadása."

"...a vezérkari főnök, miután kb. 3 óra körül visszaért a vezérkarhoz, ott többek között németbarát tiszttársai és Veesenmayer hatására „meginogva" kiadott egy kiegészítő parancsot, amelynek lényege az volt, hogy csak fegyverszüneti tárgyalás folyik, ami nem jelent fegyverletételt, és a harcot tovább kell folytatni ,,a bármely oldalról jövő támadással szemben". A vezérkar azonban meghamisítva saját főnökének sorait, még e parancsból is kihagyta és a csapatokhoz sem továbbította az itt idézett részt."

"Veesenmayer személyesen sietett a vezérkar főnökségére. Berontott Vörös János szobájába, hogy a továbbharcolásra vonatkozó intézkedést erőszakoljon ki tőle. Ez minden valószínűség szerint sikerült is neki. Erre telefon-összeköttetésünkből következtetek (4 és 5 óra közt lehetett), mivel arra a megjegyzésemre, hogy a fronthelyzet magatartása még tisztázatlan, Veesenmayer magabiztosan ezzel vágott vissza: „Das ist schon längst erledigt", vagyis: ez már rég el van intézve.

Vörös János tehát német nyomásra egy úgynevezett hadparancsot adott ki."