1848. november

Első valós katonai feladata messze elmaradt várakozásaitól.

"A négy századból a 2.-nak lett a parancsnoka, és kiképzőtisztként feladata volt (saját szavaival) "kétszáz parasztból kétszáz katonát csinálni". Ami bizony eléggé messze esett a nagy szabadságháború víziójától. A létszám megközelítőleg teljes volt ugyan, a felszerelés és fegyverzet azonban korántsem. A hiányos ruházat miatt a kiképzés a kaszárnya folyosóin és a szobákban folyt."

Kerényi Ferenc: Petőfi Sándor élete és költészete, Osiris 2008, 421. old. 

Erdődön igazán tennivalója nem akadt, így verset írt.

"...december 8-án pedig Csatadalát ajánlotta föl a képviselőháznak, röplapon való kinyomtatás és a hadsereghez szétküldés céljával. A szándék ezúttal is kettős volt. Némi jövedelmet remélt tőle, főként azonban: "...miután szigorú körülményeim elvonták egy kis időre a hadi pályáról személyemet, legalább lélekben azalatt is részt vegyek nemzetem harcaiban." ... A képviselőház december 14-én határozott arról, hogy : "A tetszéssel fogadott Csatadal átküldetik intézkedésül a Honvédelmi Bizottmányhoz." Az átküldés meg is történt, másra azonban Pest kiürítése miatt már nem került sor.

Kerényi Ferenc: Petőfi Sándor élete és költészete, Osiris 2008, 425. old. 

Szabadsága ügyében többször is írt, hol a Honvédelmi Bizottmánynak, hol Kossuth Lajosnak személyesen.

LEVÉL A HONVÉDELMI BIZOTTMÁNYHOZ

[Erdőd, 1848. nov. 24.]

Tisztelt Honvédelmi-bizottmány!

Folyó hó 10-ke táján Nádosi ezredes úrhoz írt levelemben fölkértem őt, hogy számomra néhány hétre terjedő szabadságot engedni vagy kieszközleni sziveskedjék. 17-kén zászlóaljunk Debrecenből Becskerekre indúlt; én őrnagyomat (miután egyátaljában nem eresztett Pestre, hogy ott szóval eszközöljem ki elbocsáttatásomat) arra kértem, engedje meg nekem, hogy egy nappal később induljak. Megengedte, s én egy nappal később indultam, de nem zászlóaljam után, hanem ide Erdődre, mert nem kételkedtem benne, hogy az elbocsátó levél egypár nap alatt ugyis meg fog érkezni hozzám, s eszerint hiába tenném meg a fáradságos és költséges utat Becskerekre. Nádosi ezredes úr levelét ma kaptam meg, abban azonban egyéb nincs, mint hogy kérésemmel a Honvédelmi-bizottmányhoz utasít. Én tehát ezennel kérem Önöket, Uraim, engedjék meg nekem, hogy jövő 1849-d évi februárius 1-ső napjáig zászlóaljamtól távol lehessek. Tények után itélve tudhatják Önök, hogy patriotizmust senkitől a föld kerekségén nem tanulok, ennélfogva föltehetik felőlem, miszerint a haza jelen viszonyai között csak a legfontosabb körülmények kényszeríthettek ezen kérelemre, és így remélem, hiszem, hogy azt Önök teljesíteni fogják. Szabadságra-jövetelem oka oly nagy, hogy ha az meg nem engedtetnék, kénytelen volnék a katonaságról végkép lemondani; annyival inkább bízom tehát Önökben, hogy a kivánt időre elbocsátanak. Amint nekem emberi kötelességem eljőni, ugy Önöknek polgári kötelessége engem elereszteni, mert a hazának minden emberére szüksége van és még inkább lesz, s így Önöknek nem szabad a haza szolgálatától egy kart sem elmozdítani, ha mingyárt oly csekély is az a kar, mint az enyém. - Hogy folyamodásom eredményét mind zászlóaljam, mind magam egyszerre és minél elébb megtudjuk, talán méltóztatnának azt a Közlönybe igtatni. Vagyok

a Honvédelmi-bizottmánynak

Erdődön, Szatmármegyében,

November 24-kén 1848.

tisztelője                                 

Petőfi Sándor honvédkapitány

a 28-dik zászlóaljnál.    

KOSSUTH LAJOSHOZ

Debrecen, december 24. 1848.

Tisztelt Polgártárs!

Nem kérek bocsánatot alkalmatlankodásomért, mert nem a magam, hanem a haza érdekében írom e levelet. Mindenki látja s Ön legjobban, hogy egynek vagyunk legnagyobb híjában, a vezéreknek. Ha sejtésem nem csal - s az én sejtéseim nem szoktak csalni - bennem van annyi erő, hogy, ha pályám nyílik, egyike leszek azon vezéreknek, kiknek Magyarország szabadságát fogja köszönni. Azért kérem Önt, nevezzen vagy neveztessen ki engemet őrnagynak, hogy minél előbb saját számadásomra és felelősségemre játszhassam a hazamentés nagy tragédiájában. Nevezzenek ki azon táborhoz, mellynek legnagyobb és legnehezebb tennivalói lesznek, mert az én erélyem és bátorságom ott éri tetőpontját, ahol mások kétségbeesnek. Legrosszabb esetben, ha a fatum könyvébe más volna írva, mint az én szivembe: szaporítani fogom azok számát, kik, ha életökkel nem hozhattak is hasznot a hazának, legalább halálukkal becsületére váltak. Ismétlem: e kérelmemre semminemű önérdek, egyedűl a hazaszeretet ösztönzött. Ha ambítióból tenném ezt, millyen nyomorú ambítió volna az, hogy valaki őrnagyságért folyamodjék, ki máshol, mint én a költészetben, már régen generális. És épen ez, eddig kivívott nevem kezeskedik afelől, hogy könnyelműen, komolyabb megfontolás nélkül bizony nem akarhatok ollyan helyet foglalni el, hol eddigi szép híremet tönkre teheti a balsors. Őszintén nyilatkoztam, mintha magammal beszéltem volna, meg levén győződve, hogy, ha egyebet nem tesz is Ön, legalább nem fogja balra magyarázni soraimat. Ha jobbnak látja Ön kérésemet nem teljesíteni, szolgálni fogok a hazának, mint kapitány, vagy ha ezt is elveszik tőlem, mint közkatona. Ha pedig kinevez Ön őrnagynak (de honvédekhez, nem pedig nemzetőrökhöz) arra kérem, hogy ez januárius 1-jén történjék. Én csak februárius 1-jén mehetek rendeltetésem helyére, de igen ohajtom, hogy kineveztetésem az év első napjára essék, minthogy az születésem napja. Én nagyot tartok az illy kicsinységek felől. Isten önnel!

tisztelő polgártársa                            

Petőfi Sándor                                   

kapitány a 28-ik honvéd-zászlóaljnál.

[Címzés:] Kossuth Lajos polgárnak tisztelettel, Pesten