1844. március — április

A Nemzeti Kör támogatását először Petőfi kapta meg. 

"Mintha Petőfire szabták volna a határozatot: ő lett az első kedvezményezett. Ügyét Vörösmarty referálta: "... Vörösmarty Mihál úr, Petőfi Sándor ifjabb íróink legjelesbike 10 ívre terjedő, többnyire újságlapokban megjelent, s közméltánylattal és tetszéssel fogadott Verseinek a Nemz[eti] Kör pártolása alatt leendő minél előbbi kiadatását, s addig is pedig a nevezett ifjú anyagi szükségeinek jómóddali fedezéséről gondoskodást indítványozá". ... Vörösmarty szemlátomást pontosan ismerte Petőfi helyzetét, gondosan felkészült és másokkal konzultált.  ... elintézte a rendkívüli pénzsegélyt is. Tóth Gáspár szabómester 60 pengőforint "tüsténti kifizetését ajánlá"; feltételül szabva egy szakmai bizottság kiküldését a kéziratok lektorálására és tizenkét jótálló jelentkezését arra az esetre, ha megelőlegezett pénze a versekből fél év alatt vissza nem térülne. A választmány tizenkilenc tagja vállalkozott erre (az egy Vachot Imre kivételével), hárman pedig öt-öt példányt ... ott helyben előfizettek."

Kerényi Ferenc: Petőfi Sándor élete és költészete, Osiris 2008, 120. old.

Tényleg az utolsó pillanatokban tudta debreceni tartozását törleszteni.

"A 60 pengőforint [= 150 váltóforint] pontosan elég volt a debreceni adósság kifizetésére (szinte a legutolsó pillanatban), a megmaradt 15 pengőforint [= 45 váltóforint] a közvetlen megélhetési költségeket biztosíthatta."

Kerényi Ferenc: Petőfi Sándor élete és költészete, Osiris 2008, 120. old.

A fejezetben idézett verset talán ide sem kell másolnom, mindenki tudja kívülről, egyszer alsó tagozatban biztosan mindannyian elszavaltuk anyák napján :)

FÜSTBEMENT TERV

Egész uton - hazafelé -

Azon gondolkodám:

Miként fogom szólítani

Rég nem látott anyám? 

Mit mondok majd először is

Kedvest, szépet neki?

Midőn, mely bölcsőm ringatá,

A kart terjeszti ki. 

S jutott eszembe számtalan

Szebbnél-szebb gondolat,

Mig állni látszék az idő,

Bár a szekér szaladt. 

S a kis szobába toppanék...

Röpűlt felém anyám...

S én csüggtem ajkán... szótlanúl...

Mint a gyümölcs a fán. 

Dunavecse, 1844. április

Az édesapjáról szóló verset nem idéztem, de ez az otthonlét ihlette:

EGY ESTÉM OTTHON

Borozgatánk apámmal;

Ivott a jó öreg,

S a kedvemért ez egyszer -

Az isten áldja meg! 

Soká nem voltam otthon,

Oly rég nem láta már,

Úgy megvénült azóta -

Hja, az idő lejár. 

Beszéltünk erről, arról,

Amint nyelvünkre jött;

Még a szinészetről is

Sok más egyéb között. 

Szemében "mesterségem"

Most is nagy szálka még;

Előitéletét az

Évek nem szünteték. 

"No csak hitvány egy élet

Az a komédia!"

Fülemnek ily dicsérést

Kellett hallgatnia. 

"Tudom, sokat koplaltál,

Mutatja is szined.

Szeretném látni egyszer,

Mint hánysz bukfenceket." 

Én műértő beszédit

Mosolygva hallgatám;

De ő makacs fej! föl nem

Világosíthatám. 

Továbbá elszavaltam

Egy bordalom neki;

S nagyon, nagyon örültem,

Hogy megnevetteti. 

De ő nem tartja nagyra,

Hogy költő-fia van;

Előtte minden ilyes

Dolog haszontalan. 

Nem is lehet csodálni!

Csak húsvágáshoz ért;

Nem sok hajszála hullt ki

A tudományokért. 

Utóbb, midőn a bornak

Edénye kiürűlt,

Én írogatni kezdtem,

Ő meg nyugonni dűlt. 

De ekkor száz kérdéssel

Állott elő anyám;

Felelnem kelle - hát az

Irást abban hagyám. 

És vége-hossza nem lett

Kérdezgetésinek;

De nekem e kérdések

Olyan jól estenek. 

Mert mindenik tükör volt,

Ahonnan láthatám:

Hogy a földön nekem van

Legszeretőbb anyám! 

Dunavecse, 1844. április