"Micsoda áldás volt számára a bridzs!"

Az érzést Lev Nyikolajevics Tolsztoj írta meg kiválóan az Ivan Iljics halálában (1886):

A hivatali örömök Ivan Iljics becsvágyát elégítették ki, a társadalmi örömök pedig hiúságát; de igazi örömeit a zöld asztalnál, a vintben találta meg. Sokszor megvallotta, hogy bármi történt az életében, bármilyen kellemetlenségek érték, a legnagyobb öröm, melynek fénye, mint a gyertya lángja sugárzott előtte, az volt, ha jó játékosokkal, csendes, hallgatag partnerekkel leülhet vintezni, mégpedig feltétlenül négyesben (ötösben kényelmetlen, bár az ember teszi magát, hogy nagyon szeret ötösben játszani), és pár óra hosszat komolyan, megfontoltan elmélyed a játékban (különösen, ha jól jár a kártya), azután megvacsorázik, és megiszik egy pohár bort. Az ilyen esték után, különösen, ha még nyert is egy keveset, (sokat nyerni kellemetlen!), derűs és kiegyensúlyozott lelkiállapotban tért aludni.

"Este a szokásos bridzsezés közben izgalommal hallgattuk a rádiót..."

"...eszébe jutott a gazdatiszt, aki délelőtt járt nála. … Kozák Gergely uram járt itt."

"A birtokot szerencsére Kozák Gergely, a Horthyak hűséges gazdatisztje példás rendben tartotta."

"...a termés legnagyobb részét kiviszik az országból a németek..."

"Nekem inkább szomorú volt ezt hallani, semmint örvendetes, mert tudtam, hogy mindez már nem az enyém és a munkásaimé."

"...önök így az új magyar kormány belső köre lesznek."

"Horthy igazi, hatékony “kormánya" Lakatosból, Hennyeyből, Csatayból, Vörösből, a két kabinetiroda főnökéből: Ambrózyból és Vattayból, Tost szárnysegédből, Lázár testőrparancsnokból, fiából és menyéből állt."

"Minthogy nem bízott meg fenntartás nélkül a kormányban, Miklóspapa a további próbálkozásokat vagy előkészületeket nem hozhatta a kormány tudomására..."

"Lakatos sem tekinthető a legbelső kör "állandó tagjának", habár a kormányzó és családja tisztelte mint „úriembert" és kiváló katonát; csak alkalmanként vett részt a legbelső kör megbeszélésein..."

"A honvédelmi miniszter … Már ezerszer elismételte. — Nem megfelelő rá a katonai helyzet!"

"...azonnal követni a román példát. Csatay nagyon gondterhelt lett. ,,Ez volna jó, de a végrehajtás lehetetlen." Vázolta és túlbecsülte a szélsőjobboldal és a németek éberségét. ,,Nem marad más hátra, mint körülhordozni a véres kardot mondta -, és végsőkig harcolni."

"Ambrózy kabinetirodai főnök előbb Bethlen Istvánnal hozott össze. Közösen megvizsgáltuk az új helyzetet. Ellentétben Ambrózy türelmetlen felfogásával, Bethlen azon a véleményen volt - s ezt a kormányzó is elfogadta -, hogy pillanatnyilag nem a háborúból való haladéktalan kiugrásról van szó, hanem annak előkészítéséről."

"Német sikerekről olvasnak!"

Címek az 1944. augusztus 26-i Pesti Hírlapból:

Az  augusztus 27-i szám címei:

"...mit szólna a nép ahhoz, ha a német katonai sikerek közepette megadnánk magunkat a sátáni Szovjetuniónak?"

"...a Sztójay-kormány idején a német győzelmi csatakiáltásokkal tökéletesen félrevezetett közvélemény sehogy sem értette volna, hogy az ország területének komolyabb veszélyeztetése nélkül miért adjuk meg magunkat, különösen akkor, amikor súlyos román fegyverszüneti feltételekről beszéltek országszerte."

"...Bernen keresztül Bakách-Bessenyey vegye fel a kapcsolatot az angolokkal vagy az amerikaiakkal."

"Kormányának kivárási taktikáját azok a hiú remények befoIyásolták, amelyeket az angolszász csapatok Magyarországra érkezéshez fűztek. Közvetlenül a román kiugrás után ilyen kívánságok előterjesztésével bízták meg báró Bakách-Bessenyey György disszidens diplomatát - volt belgrádi követet -, aki 1944. augusztus 26-án Iépett érintkezésbe a nyugati szövetségesek képviselőivel Genfben."

"A nyugati hatalmakkal való kapcsolattartásban fontos szerepet játszott a Bakách-Bessenyey György és Barcza György vezetése alatt működő Disszidens Diplomaták Bizottsága, amely azon magyar diplomatákból alakult, akik nem voltak hajlandóak a Sztójay-kormány megbízását elfogadni. A bizottság vezetői szoros kapcsolatban álltak a Kiugrási Irodával, és rejtjelezett üzenetekben folyamatosan küldték a tájékoztatóikat. 1944. augusztus 28-án a kormányzó táviratilag hatalmazta fel a Bernben tartózkodó Bakách-Bessenyeyt, hogy folytasson tárgyalásokat a szövetségesekkel a fegyverszünet kérdéséről. E tárgyalások alapján Bakách-Bessenyey több korábbi jelzés után szeptember 21-i táviratában határozottan megfogalmazta, hogy a fegyverszünet feltételeit Moszkvától kell kérnünk, amit szeptember 22-én rejtjelezett formában írt távirat a Kiugrási Iroda felé is megerősített. Ezzel kapcsolatos dokumentumokat lásd: Csima János: A horthysta diplomácia előzetes fegyverszüneti tárgyalásai Bernben, 1944 augusztusának végén és szeptember havában. In Hadtörténeti Közlemények 1965/4. 731."

"A kormányzó erre augusztus 28-án, tehát még a Lakatos-kormány megalakítása előtt, távirati válaszában fölszólította Bakách-Bessenyey követet, hogy megbízásából építse tovább a szövetségesekkel a fegyverszünet kérdésében fölvett kapcsolatot, ugyanakkor hivatalosan is megbízta a tárgyalások folytatásával."

"Pár napja, a román átállás éjszakáján küldte az első könyörgő üzenetét a kormányzóhoz, hogy kövessék a román példát."

"1944. augusztus 26-án Bakách-Bessenyey György berni követ (aki a Sztójay-kormány képviseletét nem vállalta s így „disszidens"-nek minősült) a berni magyar katonai attasé útján ezt sürgönyzi Horthynak: „Kérve kérem, rendelje el csapataink azonnali visszavonását hazai területünkre és ajánljon fel fegyverszünetet a Szövetségeseknek. Ha más út nem áll rendelkezésre, vállalom a közvetítést. Ez a legutolsó pillanat."