Valószínűleg hiába keressük, hogy ki lehetett az első női vállalkozó Magyarországon, vagy a világban. Nem lesz róla forrás. Az a nő számíthat az első vállalkozónak, akinek először kellett saját magát eltartania. Ha szűkebb értelemben véve használjuk a kifejezést, akkor az internet Madam C. J. Walkert hozza ki első milliomossá vált vállalkozónőnek. Az ő sorsa önmagában megér egy regényt, hiszen ültetvényről indult feketeként, és a legnagyobb szegénységből küzdötte fel magát.

Magyarországon még nem osztották ki senkinek ezt az elsőséget. Kossuth Zsuzsa nem az első volt, de biztosan az úttörők közé tartozott. Ha végiggondoljuk életútját, azt látjuk, hogy rövid időszakok kivételével mindig a vállán cipelte saját maga és családja eltartásának terhét. Ilyenkor nem folyamodott kora szokásos megoldásához: nem házasodott újra vagy keresett a családban egy rokon férfit, akinek jóindulatától függött volna a család, hanem a maga kezébe vette a sorsát. Édesanyjától is láthatta ezt a mintát, amikor édesapja halála után és férjhezmenetele előtt besegített neki a szobakiadási tevékenységbe.

Első “vállalkozása” még nem szükségből született, és nem a létfenntartást szolgálta: a Fejér megyei Védegylet megalapítása egyértelműen az ő és férje nevéhez köthető. A regényben leírtakból annyi támasztható alá forrásokkal, hogy a védegylet célja a magyar textilipar fellendítése volt, azzal a módszerrel, hogy a nemesasszonyok megfogadták, egy évig csak magyar textíliát vásárolnak. Az akkori bálokról, és a megváltozott, magyaros divatról is maradt fenn beszámoló és rajz. A korabeli divatlapok oldalain hazafias viseletben pompázó híres arisztokrata hölgyekről és színésznőkről készült rajzokat jelentettek meg. Eredeti dokumentumokból Zsuzsa konkrét tevékenységéről nem tudhatunk meg semmit, csak elképzelhettem, hogy miként foghatott hozzá. 

​A következő vállalkozására bátyja kérte fel, hogy szervezze meg a szabadságharc tábori egészségügyi ellátását. Itt kifejezetten a menedzseri feladatok jutottak neki, a körülötte dolgozó férfiak orvosok voltak, és az ellátás sebészi-orvosi oldalával foglalkoztak. Zsuzsa tevékenysége az ápolók rekrutálásától kezdve, a kórházi épületek felújításán, a körülmények elviselhetővé tételén keresztül a sérült hadifoglyok humánus ellátásáig terjedt.

​A szabadságharc bukása után iskolát nyitott lakásában, és ott nem csak tanított, hanem igazgatta azt. Amikor megtiltották neki az iskola fenntartását, akkor áttért a szobakiadásra. 

​Követkető újrakezdése Brüsszelben érte. Ott állt idős, beteg édesanyjával, két nővérével, kilenc gyerekkel, ő maga is nagyon legyengüve a betegségtől. Ilyen körülmények között a semmiből indulva kellett boldoguljanak. Annyit tudunk biztosan, hogy csipkekészítésbe fogtak, és aránylag rövid időn belül stabilan megéltek belőle. A részleteket már én képzeltem el, de abban nem tévedhettem, hogy Zsuzsa ezt a sikert nem érhette volna el szorgalom, kitartás, okosság és szerencse nélkül.

​Az amerikai éveiről annyit tudunk, hogy ott a csipkeverés nem jött be nekik, eleinte csak veszteség érte őket. Amikor Lujzi nővérével profilt váltottak, akkor kezdtek talpra állni, de Zsuzsa már nem élte meg utolsó vállalkozásának felfutását.