Az 1831-es kolerajárványról részeltesen olvashatunk Kossuth Lajos feljegyzéseiben. Ezeket a feljegyzéseket az Arcanum ingyenes gyűjteménye elérhetővé teszi mindenki számára a neten (Kossuth Lajos összes munkái). Ezekből kiderül, hogy Lajos a helyi Kolerabizottság tagja volt, de ezen felül személyesen is részt vett a város ellátásában a nehéz időkben. Így ír július 17-én Dókus László alispánnak a helyzetről és a maga szerepéről: 

“…magam is naponként száz meg száz beteget látok, az utczákon leroskadóknak, gyakran, még a szekér megérkezik, magam adom be a Leo porait, a veszteglő házba naponként legalább kétszer elmegyek, a gyengélkedő félbetegekkel rendre beszéllek, a betegekkel, halottakkal bánó emberekkel mindenkori közvetetlen érintésben vagyok, mégis bár legerősebb testi alkotással nem áldott meg a természet, s a praeservativákat annyira nem használom, hogy gyakran, midőn hajnalban a segedelmet kívánó bajok megszaporodnak, éhgyomorral futom be a fél várost, Istennek hálá a cholerától eddig ment vagyok s tűrhető egészséggel élek.”

    Annak semmi nyomát nem találni a feljegyzésekben, hogy Kossuth Zsuzsának bármilyen szerepet adtak volna a Kolerabizottság tagjai, vagy maga Kossuth Lajos. A fenti részletből kiderül, hogy bár úgy sejtették a korabeli emberek, hogy érintkezés útján terjed a betegség, teljes bizonyossággal senki nem tudta, mivel a karanténok ellenére is terjedt a kór, viszont olyanok is egészségesek maradtak, akik rendszeresen a betegek körül forgolódtak, mint maga Kossuth Lajos is. Ilyen körülmények között feltételezhetjük, hogy nem engedték volna, hogy egy tizennégy éves nemes lány kimenjen a betegek közé. Valószínűleg Zsuzsa szerepe a kolerajárványban Kertész Erzsébet kitalációja, mely szépen felvezeti későbbi főnővéri szerepét. Talán ezért is lehet, hogy ez az életrajzi elem annyira beépült a Kossuth Zsuzsáról szóló kánonba, hogy ma már mindenki hivatkozik rá. Ezért is építettem be a regénybe ezt a legendát, egy olyan formában, ami a leginkább elképzelhető volt. Írnokként nem kellett betegekkel, halottakkal érintkeznie Zsuskának, mint egy ápolónak, ahhoz a munkához nem kellett semmilyen előképzettség, valamint nem volt annyira fontos feladat, hogy Kossuth Lajos megemlítette volna leveleiben.