1849. február 13–22.
Bem azzal küldte útnak Petőfit, hogy elvigye levelét a hadügyminiszternek Debrecenbe, nem sejtette, hogy micsoda bonyodalom származik majd ebből.
"Amikor ... eleget tett a megbízásának a hadügyminisztériumban, akkor szúrhatott szemet ismét a nem szabályos, kihajtott gallérú egyenruha. Mindenesetre Mészáros Lázár hadügyminiszter személyesen kihallgatásra rendelte magához 16-dikára ... hogy ez ügyben megleckéztesse. Kétségkívül készült erre, hiszen ... a jó adminisztrátor hírében álló miniszternek nyilván referáltak a Vetter-incidensről is, ami után a szabálytalan egyenruha viselése akár parancsmegtagadásnak is minősülhetett a szemében. A tűzkeresztségen átesett költőt fölbőszítette a harctéri sikerekkel éppen nem büszkélkedhető Mészáros kioktatása. Mindehhez hozzájárult, hogy a miniszter szellemes embernek tartotta magát, és ezért — emigrációs emlékirata szerint — megengedett magának valamiféle célzást a Petőfi viseletének színészies ("à la Hamlet") jellegéről is. A szóváltás után két megoldás maradt: az egyenruha szabályszerű viselése vagy letétele. Petőfi február 17-én levelet írt a "hadügyér"-nek, amelyben lemondott tiszti rangjáról. ... Mészáros még aznap értesítette erről a Honvédelmi Bizottmány elnökét, 21-én a költő már meg is kapta elbocsátó levelét. Az ügy azonban, miután szolgálati úton elintézést nyert, az irodalomban csak most kezdődött. Mivel Mészáros Közlönyben Petőfi levelét teljes terjedelmében leközöltette, válaszul 20-án a Marczius Tizenötödike publikálta a Nyakravalót, ezt a gyilkos humorú epigrammát ..."
Kerényi Ferenc: Petőfi Sándor élete és költészete, Osiris 2008, 434. old.
A fent említett vers:
NYAKRAVALÓ
Nyakravaló nélkűl akarod megvédni hazádat?
Oh te szamár te, minő ostoba képzelet ez!
Honszeretet, bátorság s más, mind kófic: az a fő
A katonában, hogy nyakravalója legyen.
Mészáros Lázár, akitől én ezt tanulám, s ő
Tudja, hogy a legfő hősben a nyakravaló,
Mert hisz az ő hada, mely hősleg megfutamúlt volt,
Egytül-egyig mind, mind nyakravalóba' vala.
Nyakravalótalanok, takarodjatok a csatatérrül...
Éljen Mészáros s éljen a nyakravaló!
Debrecen, 1849. február 18-20.
Debrecenből Kolozsvárra küldték tovább.
"A helyzetet ismét Kossuth oldotta meg azzal, hogy Petőfit újfent eltávolította Debrecenből, a Honvédelmi Bizottmány futárjaként küldte Erdélybe, Csány László főkormánybiztoshoz 60 000 pengőforinttal."
Kerényi Ferenc: Petőfi Sándor élete és költészete, Osiris 2008, 435. old.
Mindeközben a szülei életébe is beleszólt a politika.
"Ugyanaznap a megszállt Pesten Mukits János királyi alügyész leltárba foglalta a "felségsértés és pártütés vétkével terhelt", a körözőleveleken is előkelő helyen szereplő költő zár alá vett ingóságait a Zöldkert utcai kis lakásban. A hatósági közegek itt csak Hruz Máriát találták, Petrovics Istvánt nem. Ő éppen úton volt: "Apám a tél folytán egyszer Pestről Debrecenbe szökött, s ott látta Zoltánt, s határtalan gyönyöre telt benne. Onnan visszament ismét Pestre ..." Fiával azonban elkerülték egymást.
Kerényi Ferenc: Petőfi Sándor élete és költészete, Osiris 2008, 435. old.
Vörösmartyéknál nem maradhatott tovább a családja, megoldást kellett találnia. Arany Jánosnak írt.
ARANY JÁNOSHOZ
Debrecen, febr. 22. 1849.
Kedves komám,
rövid, de nagy fontosságú lesz levelem. Feleségemnek mindenáron hozzátok kell mennie; magam szeretném őt Szalontára kísérni, de ő holnap még nem indulhat, s nekem holnap mennem kell Erdélybe. Ha egy kis barátság van bennetek, megteszitek értünk, hogy bejöttök, mihelyt jöhettek e levelem kézbekerűlte után, s elviszitek magatokkal feleségemet és gyermekemet. Igen-igen kérlek erre; hogy őket aztán gondjatokba ajánljam, az fölösleges. Én Bemhez megyek vissza. Tisztelünk csókolunk benneteket!
A nemsokárai viszontlátásig!
barátod
Petőfi Sándor
NB. A jóféle bundákból annyit hozzatok, ha jöttök, mennyit csak összeszerezhettek.
[Címzés:] Arany Jánosnak barátilag. Nagy-Várad. Szalontán
Erre a levélre jegyezte fel később Arany János az alábbiakat:
"E levél folytán nőm azonnal Debrecenbe sietett s elhozta P. családját: a nőt, gyermeket és dajkát."
Kerényi Ferenc: Petőfi Sándor élete és költészete, Osiris 2008, 435. old.