"Egy utolsó gyors ellenőrzés után berúgták az ajtót, fegyverrel a kézben, egymás után rohantak be a terembe."

"A Gestapo a letartóztatásokkal sikerrel meggátolta az ellenállási mozgalom bármilyen kiépítését, fellépését. Egy időben megszállta, feldúlta a baloldali pártok székházait. Több helyen a szakszervezetek, a társadalmi szervezetek helyiségeit, a baloldali lapok szerkesztőségét. A megszállás egyik következményeként a Magyar Nemzet című lap március 22. után nem jelenhetett meg. Kolosváry-Borcsa Mihály, a sajtó- ügyek kormánybiztosa 126 újság megjelenését tiltotta be."

"Március 22-én egy összejövetelt szerveztek azzal a céllal, hogy megvitassák, hogyan lehet megszervezni az ellenállást". Így a Gestapo könnyű zsákmányai lettek. Itt tartóztatták le Millókot, a Népszava felelős szerkesztőjét, Marosánt, a vidéki körzetek szervezőjét, Seliget, Pest külvárosainak párttitkárát..."

"...a Horthy család kenderesi birtokán."

"A tornácokat újra kellene festeni. Mindenhol pereg a festék. — Felpillantott a kupola tetejére is. — A címert pedig meg kell igazítani."

"Szabadon álló, U alakú főszárnyból és egy hozzá kapcsolódó T alaprajzú mellékszárnyból áll. A manzárdszintes oldalszárnyak kétszintes, íves alaprajzú középrészt fognak közre, amelyet még kupola is koronáz, itt látható a Horthy család címere. A vidéki életre a tornácok emlékeztetnek. A kúria földszintjén dohányzót alakítottak ki, a termeket stukkók gazdagították, amelyek közül több megmaradt, ahogy az emeletre vezető bábos falépcső is."

"...az eddigi éves hetvenötezer tonna búza helyett hatvanezer tonnát várnak el!  …  Az alumíniumexportot ötven százalékkal növelni akarják. Kőolajból több mint kétszeres mennyiséget követelnek."

"El kell éri, hogy áthozzák őket a magyar börtönökbe! A mi igazságszolgáltatásunknak kell ítélkezni felettük!"

"Miklóspapa elmondta, több esetben próbált közbenjárni, azt szerette volna elérni, hogy a németek magyar fegyházaknak adják át a foglyokat. Nagyon lehangolt volt, és elmondta, hogy Kárpátalján kegyetlen módszerekkel viszik gyűjtőtáborokba az embereket."

"Negyven éve ismerte a kormányzót, tudta, milyen csökönyös tud lenni. ... A kormányzó most már dühösen vakkantott régi barátjára."

"A kormányzó nem nagyon titkolta, hogy Teleki Pál halála óta az állami adminisztrációban egy emberben bízott meg legjobban, s őt hallgatta a legszívesebben: ez bárczyházi Bárczy István miniszterelnökségi államtitkár volt. Az államfőt és az államtitkárt több mint három évtizedes barátság kötötte össze, amelynek szálai Ferenc József udvarába vezettek. Az első világháború előtti időkben nagybányai Horthy Miklós sorhajóhadnagy az uralkodó szárnysegédje volt, Bárczy István pedig az akkori magyar miniszterelnök személyi titkára. Az akkori gyakorlat szerint a mindenkori magyar miniszterelnök úgyszólván kivétel nélkül minden vasárnap uralkodói audiencián jelent meg; a miniszterelnök Budapestről természetesen mindig magával vitte személyi titkárát, Bárczyt is. A magyar szárnysegéd és a személyi titkár közti barátság itt alakult ki. A Bécsben zajló delegációs tárgyalások során, de ebédek és vacsorák alkalmával is sokszor találkozott Horthy Bárczyval, s gyakran éppen ők ketten, mint rangban legfiatalabbak ültek egymás mellett. Később, a Horthy-érában kétségtelenül Bárczy volt a kormányzó egyik legrégibb barátja. "

"...minden zsidót összefognak, gettóba zárnak, majd onnan viszik őket külföldre."

"Megtudtuk, hogy megkezdték a zsidók gettókba gyűjtését, és vidékről, úgy látszik, vonaton, szörnyű körülmények között viszik ki őket munkára Németországba!"

"Még élelmet is kell küldenünk velük az ellátásukra."

"Ne feledjük: a nácik a kiszállított zsidók élelmezéséért Magyarországról igényeltek az Auschwitzban rég kivégzett, meggyilkolt emberekért élelmiszer-fejadagot, amit az akkori Sztójay kormány Jurcsek révén ki is szállíttatott az országból...)..."

"...a Német Birodalom megállapodást kötött a Sztójay-kormánnyal, hogy a Németországba elhurcolt magyar zsidó munkások élelmezésére milyen mennyiségű élelmiszert szállítsanak Németországba!"