Párbeszédek
A regény jó kétszáz évvel ezelőtt kezdődik, amikor nem csak a fizikai környezet, hanem a magyar nyelv is erősen eltért a maitól. Élőbeszéd természetesen nem maradt fenn abból az időből, csak korabeli regényekből és családi levelekből lehet arra következtetni, hogy hogyan beszéltek egymással az emberek. Írásban két jelentős különbség látható a mai nyelvezethez képest: bonyolultabb mondatszerkezetekben fogalmaztak, a mainál sokkal formálisabban, valamint a romantika hatása miatt magas érzelmi töltésűek a leveleik, naplóbejegyzéseik.
“A tizenhárom aradi vértanuk gyászkeretbe foglalt képe csak előhírnöke volt azoknak a küzdelmes napoknak, melyeket. a magyar nemzet átélt s melyek megannyi családot izgatottságban tartottak. … Az idestova lappangót elárulta egy-egy kémkedő nyelv s a hazaszeretet szent tüze által felmelegedett szívek jutalma: halál, vagy évekig tartó börtön lett.
Átéltem, tudom! Osztályrészemül jutott a szenvedés abban a korban, midőn a szív fogékony minden szép iránt. Lelkemből rajongtam az igaz és jóért, de alig ébredtem öntudatra: elzáratott előlem a szabad út s börtönöm magányában hosszú időn keresztül a képzelet pótolta azt, mi tőlem meg volt tagadva: a szabadság!”
Egy mai olvasó számára élvezhetetlen lenne korhű párbeszédeket olvasni, nem is tudnánk feltétlen átérezni egy-egy kapcsolat igazi erejét, hőfokát, a mögöttes indulatokat, annyira ismeretlen számunkra az ilyen stílusban megfogalmazott érzelem. Ezért döntöttem úgy, hogy a párbeszédeket a mai korhoz igazítom, mint a személyiségeket is. A kor bemutatását alapvetően a fizikai környezet leírásával oldottam meg a regényben.
Arra nagyon figyeltem, hogy kik magázódtak, kik tegeződtek, és milyen megszólításokat használtak egymás felé. A magázódás sokkal elterjedtebb volt, az volt a kiindulás szinte minden felnőtt kommunikációban. A magánlevelekből tudjuk, hogy Zsuzsa és Vörös Antal életük végéig magázódtak, akármilyen közeli kapcsolatban is álltak. Azt is tudjuk, hogy megismerkedésükkor Zsuzsa és Meszlényi Rudolf magázódtak, viszont házasságkötésük után már tegeződtek, ami nem volt egyértelmű abban a korban. Zsuzsa szülei halálukig magázódtak egymással.
Amiben még hű maradhattam a korabeli viszonyokhoz az az, hogy Kossuthék a családban magyarul beszéltek. Ez sem volt magától értetődő, mert sok nemes család németül beszélt abban az időben.