Petőfi is szüleivel tart Dömsödre.
"Különszobát csak akkor bérel magának a faluban, amikor egyik legjobb barátja, Pálffy Albert is leköltözik néhány hétre hozzá."
Illyés Gyula: Petőfi Sándor, Móra Könyvkiadó, Budapest, 1989, 200. old.
" ... érthető fia lépése is, aki — a konfliktusokat kerülendő — Pálffy Alberttel dolgozni az özvegy Kovács Józsefné házában 20 forintért bérelt szobába költözött át. ... Kosztolni a szülőkhöz jártak, de illendően megfizették. A költő itt is megőrizte alkotói szokásait: elvonultan, gyakran éjszaka dolgozott, erősen pipázott. Folytatta írás közbeni motorikus tevékenységét, a szobában vagy a gyöpös udvaron sétálva, itt labdázgatva is. Gallai Erzsébet, a Hruz Máriának segítő tizenhárom éves gyereklány így emlékezett vissza Petőfi Dömsödön szokatlan külsejére: "... nyári pongyolát viselt, egy zöld és vörös kockával, keskeny sárga és kék csíkkal díszített hosszú, úgynevezett vatmohl köpönyeget. Naphosszat ebben járt s esténként is ebben sétált az udvarban. Csak mikor délben ebédre ment szüleihez, akkor öltötte magára rendes ruháját."
Kerényi Ferenc: Petőfi Sándor élete és költészete, Osiris 2008, 236-237. old.
Apja valószínűleg kétségbeesésében kötött annyira rossz üzletet.
"Éppen Petőfi itt-tartózkodásának idején, május 11-én veett föl Petrovics Csillag Gábor kecskeméti kereskedőtől 725 váltóforint kölcsönt, amit ötvenegy darab marhabőrrel kellett kiegyenlítenie. Száz forint bánatpénz járt a hitelezőnek, ha Petrovics akár egyetlen marhabőrt is másnak ad el. A kötelezvény hátoldali följegyzéséből tudjuk, hogy június 1-jéig, húsz nap alatt mindössze nyolc marhabőrt tudott átadni."
Kerényi Ferenc: Petőfi Sándor élete és költészete, Osiris 2008, 236. old.
A Duna partjának élővilágáról itt olvastam:
"A vízben magasabb rendű növényi fajok is helyt kapnak. Elsősorban a lassabb folyásoknál és a holtágakban nagy mennyiségű hínártársulásokattalálni. Ezen társulások legjellemzőbb fajai a rucaöröm, a békalencse, a tündérrózsa, a sulyom és a ritka vízidara. ...
A Duna ártere számtalan madár- és emlősfajnak is életteret biztosít. A folyó egyik legjellemzőbb madárfaja a dankasirály, amely még a városi szakaszokon is megtalálható. Szintén minden folyószakaszon megjelennek a récefélék, a vadlibák, a kormoránok és a bíbicek. Elsősorban a Duna-delta környékén honos, de kisebb számban a középső szakaszon is látni szürkegémet, vörös gémet, bakcsót, bölömbikát, függőcinkéket, batlákat. Csak a Duna-delta lakói a rózsás pelikánok."
Petrovicsék tönkremenetelének egyik oka az egyre szűkülő árenda volt.
"... a szalkszentmártoni bérlet és mellette a dömsödi árenda ... kisebb körre korllátozta Petrovics tevékenyésgét, aki végleg kiszorult a Kiskunságból. Dunavecse (1847-ben 4748 llakos) és Kunszentmiklós (kb. 4000 lakos), azaz 8748 fő ellátása helyett Szalkszentmártonban (3164) és Dömsödön (3299) összesen 6463 fő ellátása várt rá."
Kerényi Ferenc: Petőfi Sándor élete és költészete, Osiris 2008, 186. old.
Anyagi nehézségei miatt jutott eszébe az ötlet, hogy huszonhárom évesen már összes verseit kiadja egy kötetben.
"Az írói sztrájk kezdetének, július 1-jének közeledtével és a Pesti Füzetek állása szerint Petőfinek gondoskodnia kellett megélhetéséről. Azt az utat-módot választotta, amely eddig is bevált, a kötetkiadást. Június 22-én szerződést kötött Emich Gusztávval összes addigi és 1846-ban még megírandó munkáinak kiadására."
Kerényi Ferenc: Petőfi Sándor élete és költészete, Osiris 2008, 245. old.
Az valóban megtörtént, hogy Petőfi régi kéziratait közreadta Vahot Imre az írói sztrájk idején, de nem olyan drámaian történt a felismerése, mint azt én a regényben megjelenítettem. Petőfi maga így írt erről később Arany Jánosnak:
"A mult július elsejétől kezdődött a Tízek társasága, s íme mingyárt a Pesti D. lap júliusi első számában (a tízek közűl többek munkáival együtt) látom egy versemet. Mondtam Vahotnak, hogy ezellen fölszólalok nyilvánosan. Ő azt felelte, hogy ha komolyan föl merek lépni, megsemmisít. ("Merek"... "megsemmisít"... hallod ezt?) Megírtam a cikket, s benne megmutattam simpliciter, hogy Vahot kijött versemet lopta. S ez világos és elcsavarhatatlan tény volt. Ő elolvasta cikkemet, s visszadobta, hogy nem fogja kiadni, s elkezdett engem gazemberezni szemtől szembe. Erre nem felelhettem egyébbel, mint kardheggyel vagy golyóval."
Petőfi Sándor levele Arany Jánoshoz, Pest, március 31. 1847.