A regény cselekményét, ahogy a valós történelmet is, három nagy faktor alakítja: a kényszerpályák, a véletlenek és az egyéni döntések. Történelem órákon leginkább az első aspektussal foglalkoznak. Én ebben a regényben inkább a másik kettőre fókuszálok, bár természetesen a kényszerpályákat is igyekszem felvázolni a háttérben.

A regény során szereplőim állandóan döntéseket hoznak, vagy döntési helyzeteket próbálnak elkerülni - és ezek általában életbevágó következményekkel járnak. Ezért is próbáltam a döntési helyzeteket minél plasztikusabban, átélhetőbben bemutatni, hogy utólag jobban megértsük az oda vezető utat. 

Az emberi döntéshozatal pszichológiájával mélyrehatóan foglalkozott Daniel Kahneman - mely munkájáért közgazdasági Nobel díjat is kapott. Az erről való gondolataimat nagyban meghatározta két könyve: a Thinking Fast and Slow (Gyors és lassú gondolkodás), és a Noise (Zaj).  A Kahneman és szerzőtársai által bemutatott jelenségeket és törvényszerűségeket kiválóan tudtam alkalmazni a regényírás során, ráadásul a regényforma kifejezetten megfelel erre a feladatra. Így mutatom meg, hogy egy egész nemzetre befolyással bíró döntéseket kialvatlanul, esetleg éhesen, vagy konfliktusoktól terhelt megbeszéléseken hoztak meg a politikusok vagy katonatisztek. Egy-egy elhatározás mögött ott vannak a korábbi beidegződések és elfogultságok, a felkészültség, egyéni tulajdonságok és az adott körülmények. 

A körülményekkel át is érünk a véletlenek világába. (Az idevonatkozó olvasmányom Brian Klaas: Fluke: Chance, Chaos, and Why Everything We Do Matters) Véletlen, hogy fontos pillanatokban fontos szereplők épp betegen feküdtek, esetleg hőség volt vagy zivatar, ami befolyásolta a kulcsszereplők cselekedeteit. Véletlen egy golyó útja, egy elírt rejtjelkulcs, egy félreértett vagy félrefordított kifejezés. Pár apró történésnek messzeható következményei lehetnek. Az ilyen fordulatoknak is kiváló terepe egy regény.

A döntések körülményei és a véletlenek erős érzelmi reakciót váltanak ki az emberekből, így azt váltottak ki szereplőimből is. Kifejezetten hangsúlyosan akartam bemutatni az egyes események érzelmi hátterét. Remélem, ez segít az olvasónak beleélni magát az adott helyzetekbe.