A zágrábi kórház orvosi jelentései bizonyítják, hogy Petőfi valószínűleg életveszélyesen beteg volt.
" ... a könyveket kérő beteg katonára felfigyelő doktor minden bizonnyal megmentette Petőfi életét. A sorjázó orvosi bizonyítványok német nyelvű rovatai mögött ... ugyanis egy majdnem-tragédia rejlik. A soproni téves életdöntés következményeit a költő így is egy életen át viselte: a tüdőbajra és szívér-tágulásra való hajlam elkísérte; leszereléskor pedig már teljes rokkantsághoz közeledett ... "
Kerényi Ferenc: Petőfi Sándor élete és költészete, Osiris 2008, 65. old.
A leszerelés utáni soproni napokról így ír Kerényi:
"1841. február 22-én boldog estéje volt az obsitos bakának. Soproni barátai (Sass István, Pákh Albert) civil ruhába bujtatták és színházba vitték, német nyelvű előadásra: "Sándor ugrált, tombolt, adomázott jókedvében ... " "
Kerényi Ferenc: Petőfi Sándor élete és költészete, Osiris 2008, 66. old.
A következő hetek kalandozását Illyésnél és Kerényinél követtem:
" ... pár nap múlva ismét útra kel. Pápára gyalogol a márciusi havas esőben. Itt sem leli helyét."
Illyés Gyula: Petőfi Sándor, Móra Könyvkiadó, Budapest, 1989, 49. old.
"Március végén már Pozsonyban volt (színtársulatot keresett) ... majd szüleinek segédkezett a dunavecsei berendezkedésben ... ahol a májust és júniust töltötte ..."
Kerényi Ferenc: Petőfi Sándor élete és költészete, Osiris 2008, 67. old.
Dunavecsén kilenc verset írt.
"Április 24. és június 23. között kilenc verset keltezett innen ...
Dunavecsén figyelhető meg első ízben, hogy hogy Petőfi, viszonylagosan nyugodt körülmények közé kerülve, sorsa jobbra fordulását nagy munkakedvvel hálálta meg. Ekkorra esik ugyanis a költő első versgyűjteményének összeállítása ... "
Kerényi Ferenc: Petőfi Sándor élete és költészete, Osiris 2008, 67-68. old.
Ebben a fejezetben az egyik itt keletkezett verséből idéztem.
Völgy homályán, fák hüsében,
Kert megett,
Zeng a lantos hév szerelmi
Éneket.
Zeng, ha gyúl a rózsahajnal
Keleten,
Ha nyugodni bérc megé a
Nap megyen.
S szép tavasszal, nyár hevén, hüs
Őszön át
Pengeti a szerelemnek
Hév dalát.
S édes díja zengzetének,
A leány
Ha kacsingat által a kert
Ajtaján.
Jő a tél, és megnyil a kert,
És ragad
Kebelére a leány - más
Boldogot.
A csalódott megy kinok bús
Éjjelén,
S hallgat a dal lantja néma
Idegén.
Dunavecse, 1841. május 27.
Illyés így ír kalandozásairól az országban:
"Pestről Balatonfüredre gyalogol, onnan a Bakonyon át Veszprémbe, onnan le Somogyba, onnan föl Tolnába. ... Az ürügy most, hogy megfelelő vándorszínész csapatot találjon."
"Az ozorai nagyvendéglő ivójában színészekre akad, Sepsy Károly "társulatára"."
Illyés Gyula: Petőfi Sándor, Móra Könyvkiadó, Budapest, 1989, 50-51. old.
Kerényi Petőfi saját szavait idézi egyik leveléből:
"Pestre menék, de itt semmi kedvező szél nem fútt, nem is lengedezett; tovább folytatám hát utamat (a la "hűbele Balázs") Füred felé, s innen átkelve a Balatonon, Somogyon, Veszprémen keresztül Tolnába. Ozorára (a fentebbi vármegyébe jövök), itt színészek degálnak [= időznek], velök megbarátkozom, s — színésszé leszek."
Kerényi Ferenc: Petőfi Sándor élete és költészete, Osiris 2008, 69. old.