A könyvborító legfeltűnőbb eleme a kokárdából kialakított genderjel, mely Kossuth Zsuzsa életét talán bármi más képnél jobban szimbolizálja.

Első szinten Kossuth Zsuzsa hazaszeretét és nemét fogja egybe. Ezzel utal arra, hogy a reformkorban, a szabadságharcban és a kiegyezés előtti években egyaránt, nők is szép számmal vettek részt a politikai és néha katonai csatákban. Nélkülük nem ugyanaz lett volna a történelem.

Egy másik szinten viszont összeköti a hazaszeretet a női egyenjogúsággal, ezzel a hazaszeretet újra progresszív erővé teszi. Ez a fajta hazaszeretet nem a múlttal foglalkozik, hanem a jövővel: az ország és a benne lakók jövőjét akarja jobbá tenni. Ez a szimbólum kifejezi, hogy a hazaszeretet nem kizárólag konzervatív érték, a hagyományos jobb és bal oldaltól független érzés, egyiknek sem feltétlen kötelező eleme, de mindenképpen mindkettőnek lehetséges értéke. 

​Ez a jelkép kifejezi azt is, hogy az a hazaszeretet, ahogy azt a nők élik meg – közelebb a mindennapi szokásokhoz, kapcsolatokhoz, hagyományokhoz, és távolabb a nagypolitikai tényezőktől, – ugyanolyan értékes megélése a patriotizmusnak, mint a férfiak hazaszeretete. Az általános férfi patriotizmus a hatalomra, állami eredményekre, a világpolitikai hierarchiában elfoglalt helyre koncentrál, míg a nők számára a hazaszeretetet inkább az ízek, dallamok, minták, a családi és baráti kapcsolatok hálója jelenti.