Az alábbi források alapján írtam azt a jelenetet, ahol Kudar ezredes felkeresi Nemes őrnagyot:

"1944. október 8., vasárnap este. Elindulok a Várba. Az egész így kezdődött:

Amikor éppen léptem volna ki gellérthegyi otthonom kapuján, egy emberbe ütköztem. Szemerkélő eső, az elsötétítés miatt teljes sötétség.

- Bocsánat - mondja az illető. - Ez a Mihály utca 7/a? - Igen.

- Itt lakik Nemes őrnagy? - Nemes őrnagy vagyok  Kudar ezredes vagyok a csendőrségtől. Van még valaki a lakásban? _ Nem, egyedül élek.

- Bemehetnénk?

Felmegyünk, belépünk a lakásba, felkapcsolom a villanyt - az összes ablak el van függönyözve és le van ragasztva fekete papírral a gyakori légitámadások és zavarórepülések miatt.

Az ezredes megmutatja katonaigazolványát. - Jól van, köszönöm. - Rögtön a lényegre tér, közben magáz: - Vegye fel a katonai egyenruháját és induljon rögtön a Várba, a tabáni oldalon menjen fel, a József főherceg palotája és a királyi palota közötti lépcsőn. Ha felér, forduljon jobbra, menjen be a palota díszudvarába, végig hangtalanul osonjon.

Az udvarban már várni fogják.

- Milyen ügyben? Megtudhatnék erről valamit?

- Majd fent a Varban mindent megtud. Világos? - Igen.

Kezet rázunk, lekísérem a lépcsőn, majd ki a kertkapun, s már el is tűnik a sötétben

Gondolatokba merülve térek vissza alakásba. - Nyilván valami rendkívüli dologról van szó. De miről? - Sietve felveszem egyenruhámat, s a sötétben elindulok a Várhegy felé - közben egyre csak járnak a gondolataim. Elképzelni sem tudom, mi lehet ez a rejtélyes ügy. - Mindegy! Pár perc múlva úgyis mindent megtudok. - A jelzett lépcsőn felkapaszkodom a Várhoz. Puha léptekkel belépek a díszudvarba. Teljes sötétség vesz körül, a leghalványabb fénysugár is feltűnő lenne. Neszt sem hallani. Lelassítom lépteimet.

– Állj! Ki vagy? - Megtorpanok. Érzem, hogy valaki felém közelít. A sötétséget egy elemlámpa fénye töri meg. - Maga Nemes őrnagy? - Igen. - Egy oszlop mögül egy másik alak lép elő. - Kérem, kövessen. Erre tessék.

A Várban végtelen folyosók labirintusa visszhangozza lépteinket. Megállunk egy ajtó előtt. Az egyik testőr belép, majd becsukja maga mögött az ajtót. Pár perc múlva előbukkan.

- Tost repülőőrnagy, a Kormányzó úr Őfőméltósága szárnysegédje várja magát, Nemes őrnagy. - Belépek, bemutatkozunk. Megmutatom a katonaigazolványomat.

- Ismeri Faragho vezérezredest? - Igen.

- Honnan és mióta?

- Négy évig együtt jártunk a nagyváradi hadapródiskolába. - Hol és mikor látta utoljára?

- Nyolc-tíz napja együtt ebédelünk a Kossuth Lajos utcai Holub étteremben. -Tudja, hogy most hol van?

-Nem! Fogalmam sincs!

- Ismeri a volt külügyminisztériumi tanácsost, jelenleg rendkívüli követet és meghatalmazott minisztert, Szent-Iványit? - Igen."

"Nemess őrnagyot ezen a napon délután fél hat óra tájban felkeresi a lakásán Kudar csendőrezredes, aki közli vele, hogy azonnal menjen fel civilben a kormányzósághoz és jelentkezzék Tost Attila alezredesnél, a kormányzó szárnysegédjénél. Ködös, esős, őszi este. A várudvar elhagyatott. A bejáratnál testőrök és detektívek serege igazoltatja, végre felvezetik az alezredeshez, aki rövid bevezetés után rátért a tárgyra   és megkérdezte tőle hogy vállalja-e a kockázatos feladatot: kivinni egy fontos okmányt Moszkvába és tudja-e, hogy ez a megbízatás igen veszélyes és az életével játszik. Nemess a megbízást elvállalja."

"Nemes József őrnagyot, aki civilben festőművész volt és oroszul, németül kitűnően beszélt, 1944. október 8-án hivatták a Várba. Toszt őrnagy, régi ismerőse, aki ez időben a kormányzó szárnysegédje volt, beavatta a küldetés céljába. „Magaddal viszed a kormányzó meghatalmazását Faraghóéknak. A háború befejezése ezen múlik. Vállalod? — Vállalom!" így emlékezett vissza erre a nem veszélytelen küldetésre Nemes József..."

"Azon a napon, 1944. október 8-án, vasárnap este sűrű sötétség honolt a Gellérthegyen. Háborús elsötétítés. Szitált az őszi eső. Bőrbekecses férfi kopogtatott a Mihály utca 7/a kapuján: Nemes őrnagyot keresem... így kezdődött az az izgalmas és veszélyes kaland, amire dr.Nemes József festőművész, őrnagy, a második világháború szovjet—magyar fegyverszüneti megállapodása érdekében vállalkozott."

"Nos, azon az esős októberi estén ezért kereste fel gellérthegyi lakásán Kádár Lajos csendőr ezredes, akit a németek később, 1944. október 15-én agyonlőttek. Az ezredes előbb titokzatosan körüljárta a szobát, nincs-e tanúja a beszélgetésüknek, aztán halkan, szinte suttogva közölte. — Azonnal egyenruhába öltözöl, és felmész a Várba, a Tabán felőli lépcsőkön. A Vár udvarán már várni fognak. Fent mindent megtudsz, megértettél?— és már búcsúzott is. A Várban egy oszlop mögé bújva egyik testőrtiszt várta Nemes Józsefet. Felvezette a II.emeletre, ahol már Tost őrnagy,a kormányzó szárnysegédje sietett eléje. — Ismered Faraghó Gábor vezérezredest? Tudod-e, most holvan? — Fogalmam sincs róla ... — Moszkvában van — válaszolta Tost őrnagy — Szentiványi Domokos rendkívüli követtel és Teleki Gézával. Olvasd el a Moszkvából érkezett sifrírozott távirat megfejtését. Eléje tette a táviratot: „Nemes József őrnagy a vezérkari főnökségtől azonnal induljon a fegyverszüneti tárgyalás meghatalmazási okmányával...” — Hogyan? Repülővel? — Szó sem lehet róla, a repülőterek mind német megszállás alatt vannak. Gyalog kell átjussál a kárpáti fronton. Egy ukrán megbízott vezet majd a hegygerincen, erdőkön át a szovjet alakulatokhoz. Magaddal viszed a kormányzó meghatalmazását Faraghóéknak. A háború befejezése ezen múlik. Vállalod?"

"Tost őrnagy erre bement a másik szobába és egy perc múlva kijött Horthy. Mögötte az ajtó félig nyitva maradt és Nemes József láthatta, hogy a belső szobában Dálnoki Miklós Béla vezérezredes, az észak-kárpáti front főparancsnoka és Vörös János vezérezredes, a honvédvezérkar főnöke áll. A kormányzó megkérdezte: „Nős és van családja?” — Nem vagyok nős, családom nincs — felelte Nemes. „Tudja, hogy a feladat veszélyekkel jár?” — Tudom. „Akkor jó szerencsét!” Ezzel kezet nyújtott és visszament a belső szobába."

"Ha nem is olyan karizmatikus, mint Bakay volt, mert senki sem olyan, de legalább ismeri a feladatot és az embereket."

"Horthy sebtiben hazarendeli a frontról Aggtelekyt. Nem tartja lángésznek, nem tartja titkos akciók, összeesküvések szervezésére alkalmas „dörzsöltnek" (aminthogy ilyennek ítéltetett Bakay Szilárd), de biztos Aggteleky hűségében, s abban, hogy nem nyilas."

"Ideiglenes megoldásként Aggtelekyt újra kinevezték az I. hadtest élére, amelynek a parancsnoka volt, mielőtt Bakay átvette tőle ezt a tisztséget..."

"A villanyt is leoltották, amikor motorbúgást hallottak meg. Meg se lepődtek, amikor Kuznyecov vezérezredes egy gyors kopogás után feltépte a dácsa ajtaját. …  Fegyvert ne hozzanak magukkal!"

"A csel működött: este 11-kor Kuznyecov újra megjelent, és autóval a Kremlbe vitt minket. Elindulás előtt megkértek minket, hogy semmilyen fegyvert ne vigyünk magunkkal, ezt be is tartottuk. Miután kétszer is alaposan ellenőrizték autónkat és utasait a hatalmas épület kapujánál és bejáratánál, a rejtélyes Kreml zegzugos folyosóin találtuk magunkat."