A minisztertanács ülésének forrásai:

"...a kormány megbízható tagjainak lehetőséget kell biztosítani, hogy először egymás között megvitassák a helyzetet. Lakatos államtitkára, Incze Péter ennek megfelelően egyenként felhívta telefonon a megbízható minisztereket, és mindegyiküknek azt mondta, hogy menjen délután 4 órára Lakatos hivatalába egy fontos megbeszélésre, megfelelően öltözve, hogy utána a Kormányzóhoz is átmehessen, ha szükséges. Az üzenet nem tett utalást arra, hogy összejövetel lesz, ezért mindegyik miniszter, amikor megérkezett, meglepődött, hogy gyakorlatilag majdnem teljes minisztertanácson vesz részt."

“Október 14-én délután 5 órára Lakatos miniszterelnök főpróba jelleggel összehívta a minisztereket (a leginkább németbarátnak tartott Jurcsek Béla közellátásügyi és Reményi-Schneller Lajos pénzügyminiszter azonban nem kapott meghívót). A hadi helyzetről szóló tájékoztatás után a miniszterek abban a hiszemben, hogy a fegyverszüneti feltételek kialakítása az ő feladatuk, négy órán át közjogi vitákat folytattak arról, hogy ki és hogyan jogosult a fegyverszünet kérésére, és abban mi szerepeljen.”

"A miniszterelnök megbeszélésre hívta össze a minisztereket, kivéve Reményi-Schneller Lajost és Jurcsek Bélát, e két Hitler-barát úriembert. A miniszterelnök közölte velünk, hogy a kormányzó október 15-én 10.30-ra összehívta a koronatanácsot, amelynek napirendjén a fegyverszünet témája szerepel; értekezletünk is alaposan megvitatta ezt a kérdést."

"Jóllehet egyetértettünk a kormányzó szándékával, hogy fegyverszünetet köt, két kérdés még tisztázásra várt: a miniszterelnök egyszer megnyugtatta a parlamentet, hogy a megkérdezése nélkül nem kötünk fegyverszünetet; továbbá a német birodalmi meghatalmazottal szemben ugyanez a kötelezettség hárult ránk."

"Ami az Országgyűlés értesítését illeti, az volt a véleményünk, hogy ennek meg kell történnie. Ha azonban a kormányzó ezzel nem értene egyet, akkor a kormány lemondana, ám a kormányzó kívánságára elvállalná az újabb megbízatást. Lakatos miniszterelnök azt is közölte velünk, hogy a kormányzó kiáltvány formájában kívánja a lakosság tudomására hozni a fegyverszünetet. Ehhez azonban megjegyezte, hogy ő nem ért egyet a kiáltvány megfogalmazott szövegével, s ezt még meg akarja tárgyalni a kormányzóval."

"A kormány továbbá arra az elhatározásra jutott, hogy a fővárost meg kell kímélni a harcoktól, mert védelmezése reménytelen vállalkozás lenne, és óhatatlanul a város és lakossága pusztulásához vezetne, ami 1945. január elején be is következett. A Budapesten és a város körül állomásozó német erők elleni támadás szóba sem jöhetett: a kormányzó elvből elutasította a szövetséges elleni támadás gondolatát, de amellett az erőmegoszlás is hátrányos volt a magyar csapatok számára."

"A bizalmas csonka minisztertanács 14-én délután 5 órakor kezdődött. A sorsdöntő kérdést alaposan megvitattuk. A katonai helyzet előadására átkérettem Vöröst, a vezérkar főnökét, aki azonban vidéken tartózkodott. Helyette Nádas vezérkari ezredes, a hadműveleti osztály vezetője állt rendelkezésünkre mint szakszempontból illetékes. Felszólításomra Nádas ismertette a harctéri helyzetet. Előadta, hogy a már tíz napja dúló nagy csata a debreceni térségben váltakozó sikerrel folyik. Kérdésemre, van-e remény, hogy az ott bevetett orosz seregtesteket feltartóztatjuk és „megsemmisítjük", Nádas ezredes határozott tagadással felelt."

"Nádast úgy bocsátottam el, hogy nem közöltem vele ülésünk célját."

"Egyesek azt latolgatták csak, vajon az országgyűlés összehívása nélkül, a kormányzó és a kormány döntése alapján végrehajtható-e az akció. Ismertem a kormányzó véleményét e tárgyban, és tudam, hogy a dolog halaszthatatlan. Még ha hozzájárulna is a kormányzó, hogy bevonjuk az országgyűlést, ez csak időveszteség lenne..."

"Tisztáznunk kellett még a hadsereg magatartásának és saját katonai rendszabályainknak kérdését. Nem lévén jogom és hatásköröm a honvédséggel való rendelkezésre, átkérettem a minisztertanácsra a Várból Vattay altábornagyot. Kérdéseinkre a főhadsegéd a következő válaszokat adta: a hadsereg  kormányzóhű magatartása nem kétséges, mert dálnoki Miklós Bélával és Veress Lajossal, az 1. és 2. hadsereg parancsnokaival mindent személyesen megbeszéltek és elrendeztek. A királyi Vár védelmét a karhatalmi erők és a felvezető utak aláaknázása biztosítják. A 3. hadsereg parancsnoka, a németbarátságáról ismert Heszlényi altábornagy nem számít, mivel ez a sereg szét van szórva, s egyetlen félig-meddig ütőképes lovashadosztálya feltétlenül hű marad a Hadúrhoz."

"...a következő javaslatot tettem, kérve Vattayt, jelentse a kormányzónak: A másnapi koronatanácson - melyen jelen lesz a két nácibarát miniszter - adja elő szándékát s elhatározását, amely után én majd kérem hozzájárulását az országgyűlés egybehívásához. Kérésemet a kormányzó tagadja meg ezzel az indoklással: az idő sürget, a nehéz közlekedési viszonyok mellett a törvényhozók nem hívhatók egybe a szükséges gyorsasággal, ezenkívül számos képviselő ma is letartóztatásban van, tehát a csonka országgyűlés nem képviselné a magyar nép összességének nézetét. Mindent összegezve: a kormányzónak - megítélése szerint - szuverén joga egyedül is dönteni a fegyverszünet kérdésében. Ezután én benyújtom a kormány lemondását, a kormányzó elfogadja, és nyomban kinevezi a régi kormányt jelenlegi összeállításában a fegyverszünet megkötésére."

"Az október 14-i tanácskozás a késő esti órákba nyúlt. Ennek végeztével kértem minisztertársaimat, hogy másnap - vasárnap - tartózkodjanak hivatalukban, a várbeli minisztériumok vezetői pedig lehetőleg a miniszterelnökségen időzzenek. Kívánságomnak valamennyien eleget tettek. Az esetleges német ostromra tekintettel feleségestül jöttek, élelmiszeres táskákat, egyéb szükséges holmit hozván magukkal..."

"Ő és Hennyey tudtak a tárgyalások korábbi fázisairól, de nem hivatali minőségükben, ezért ezeket meg sem említették, a többi miniszterrel pedig elhitették, hogy bármilyen döntést hoznak is, az egy kezdődő folyamattal lesz kapcsolatos, nem pedig olyannal, ami minden lényeges elemét tekintve már befejeződött."

"Lakatos egy ponton említette, hogy a Kormányzó közölni akarja elhatározását a nemzettel, de hozzátette, hogy „még nincs ellenjegyezve, mert még bizonyos stilisztikai módosításokat akar benne végrehajtani". Hallgatói azt hitték mint ő maga is, hogy a dokumentum be lesz mutatva a Koronatanácsnak. "

"Az ülést Lakatos nyitotta meg. Azt mondta, hogy Magyarország helyzete válságos, és azonnal cselekedni kell, hogy az országot megmentsék a katasztrófától. Magyarországon kötelező volt, hogy az ilyenfajta kijelentéseket „szakértői" véleménnyel, azaz normális esetben a vezérkari főnök véleményével támasszák alá. De Vörös nem tartózkodott Budapesten, ezért a szakértői véleményezés nem másra maradt, mnit Nádas ezredesre (aki Szálasi Naplójában mint “Lajos" szerepel). Lakatos előre kioktatta, hogy mit mondjon, és Nádas ennek megfelelően a katonai helyzetet sötét szavakkal festette le (mindazonáltal a jellemzés nem volt sötétebb, mint a realitás). Erre Lakatos feltette neki az előre megbeszélt kérdést: képesek-e a németek valóban bekeríteni és megsemmisíteni a szovjet erőket Debrecennél? Erre Nádas nemmel válaszolt, majd visszavonult."

"Lakatos ezután közölte, hogy a Kormányzó másnap nagyon fontos Koronatanácsot fog tartani a fegyverszünet megtárgyalása céljából. A Koronatanácson kell dönteniük, hogy milyen álláspontra helyezkednek a Kormányzó fegyverszüneti kérésével kapcsolatban."

"Minden jelenlévő a fegyverszünet mellett volt, de valamennyien (Lakatos is) úgy érezték, hogy az ígéretüket tiszteletben kell tartaniuk. Lakatos ugyanis megígérte a Nemzeti Szövetségnek, és a Kormányzó is különböző alkalmakkor megígérte (és nemcsak a németeknek), hogy Magyarország nem fog fegyverszünetet kérni az ő előzetes informálásuk nélkül. Az a kérdés is felmerült, hogy vajon alkotmányos-e a fegyverszüneti kérelem a Parlament hozzájárulása nélkül."

"Lakatos közölte, hogy a németeket maga a Kormányzó tájékoztatni fogja, és miután a másik kérdést megvitatták, az értekezlet úgy döntött - ...-,hogy a Kormányzónak mint „Legfőbb Hadúrnak" joga van szükséghelyzetben fegyverszünetet kérni a Parlament előzetes megkérdezése nélkül."

"...formálisan tisztázniuk kell legalább magukat. Azt a gondolatot azonban, hog teljesen új (jobboldali, illetve katonai) kormány vegye át a hatalmat, elvetették, noha mint lehetőséget megvitatták. Időt venne el ugyanis, hogy megfelelő miniszterelnököt találjanak, Veesenmayer beleütné az orrát, a szélsőjobboldaliak tudomást szereznének róla és meghiúsítanák az egész tervet. Ezért a miniszterek úgy döntöttek. hogy lemondanak, de az újrakinevezést elfogadják, így mint új kormány mentesek lesznek azoktól a kötelezettségektől, amelyeket mint előző kormány vállaltak."

"Ezután a miniszterek a fegyverszüneti kérelem módozatairól tárgyaltak - még mindig feltételezve, hogy ez olyan lépés, amit még ezután kell megtenni. Úgy tervezték, hogy mihelyt Veesenmayerral közli a Kormányzó, hogy fegyverszünetet kér, Hennyey a svéd és török követ útján terjeszti a kérelmet a három szövetséges hatalom elé. Svédországban és Törökországban ugyanis mindhárom szövetséges hatalomnak van képviselete. A fegyverszüneti kérelem a következő pontokat fogja tartalmazni: 1. A Német Hadseregnek ugyanolyan módon kell kiürítenie az országot, ahogyan ez Finnországban történt. 2. Magyarországot szállja meg egyidejűleg mindhárom szövetséges hatalom. 3. A magyar rendőrség vegyen részt a rendfenntartásban..."

"A Hadseregekkel kapcsolatos intézkedések rendben voltak. Az Első és Második Hadsereg parancsnokait tajékoztatták, és tudták, mikor kell akcióba lépniük. Nem volt kétség afelől, hogy ezek az erők engedelmeskedni fognak a Kormányzó parancsának. Heszlényit ugyan leírták, de ez nem látszott veszélyesnek, mivel az ő erői gyengék és szervezetlenek voltak."