Embedded Files
Az előző fejezetnél már idéztem az aszódi szerelemről szóló részt:
"Az aszódi múzsa nevét egy selmeci vers, A hűtlenhez őrizte meg: Emma. Teljes nevén Cancrinyi Emília (1823-1900), egy evangélikus lelkész lánya."
Kerényi Ferenc: Petőfi Sándor élete és költészete, Osiris 2008, 43. old.
Az előző fejezetnél szintén említettem, hogy Petrovics székálló legénye meglopta őt.
"Az 1837-38-ban székálló legényként tovább dolgozó Matulay a távolabbi, ritkán felkereshető és nehezen ellenőrizhető Ercsiben azonban be is csapta, amikor a kimért hús árából 1579 forinttal adósa maradt."
Kerényi Ferenc: Petőfi Sándor élete és költészete, Osiris 2008, 48. old.
A sikerei csúcsán Petrovics Istvánnak annyi üzlete volt, hogy már a családon belül nem talált mindenhova alkalmazottat, így idegeneket is fel kellett bérelnie.
"Mészárszékeibe székálló legényeket (afféle üzletvezetőket), italméréseibe és fogadóiba kocsmárosokat kellett állítania. Ehhez már nem volt elég a család és a rokonság; az alkalmazottak számával pedig egyenes arányban nőtt a kockázat lehetősége."
Kerényi Ferenc: Petőfi Sándor élete és költészete, Osiris 2008, 47. old.
Adósságai egyre nőttek.
"1838. május 1-jén kötelezvényt írt alá, adósságai fejében lekötve vagyonát."
Kerényi Ferenc: Petőfi Sándor élete és költészete, Osiris 2008, 48. old.
Petőfi aszódi végbizonyítványa fennmaradt az utókornak:
Pest Megyei Múzeumok Igazgatósága – Petőfi Múzeum, Aszód, 2003
A kiváló tanulmányi eredménye és a versírásban mutatott tehetsége miatt Koren tanár úr rábízta az évzáró búcsúversének megírását.
"Felismerve a magyar nyelvben és stílusgyakorlatokban feltűnő erényeket mutató ... a szokásosnál erősebb önkifejezési vágyat, ... rábízta a tanévzáró vizsga búcsúversének megírását és elmondását ..."
Kerényi Ferenc: Petőfi Sándor élete és költészete, Osiris 2008, 45. old.
A búcsúvers:
BÚCSÚZÁS
BÚCSÚZÁS
Immár kész koszorúnk, melyet tíz hónapig izzadt
Arccal, gyenge eszünknek gyüjtve diszét, fonogattunk
A zöld Pindus alatt, a nyájas Múzsasereg közt!
Ennyit, nagytudományu atyák, volt gyüjteni képes
S nem többet iparunk! - Noha édes múzsai körben
Töltni időt, noha Pallas kertjében gyönyörűebb
Illatozásu virágok kelnek, mint a vadonynak
Puszta helyén, fárasztóbb mégis a pindusi ösvény,
Vonzóbb drága szülőnk s kedves rokonink köre, mintsem
Hogy kis időre szivünk azt kész nem volna kerülni.
Számüzetett Naso, ki tanítál a Helikonra
Törni utat s akadályt meggyőzni karunk panaszid már
Nem veszi a tanodába, se Nepos hősei éltét,
Ki mutatá híven, mennyit vittek vala véghez
Graecia nagy fiai s Karthágó győztesi, mely jót
S mely rosszat tettek, mi csatákba' valának
És hogy haltanak el. Mai ünnep válni megenged
Tőletek s a tanulástól, míg belekezdeni kell majd.
Nagyságos báró, tanodánk kegyes elnöke s atyja!
S ti tisztelt figyelők, ti nagytudományu atyáink!
Volt türedelmetökért szívünk mit nektek adózzon,
Hogy minket hallgatni nem untatok el, rebegőket?
Gonditokért hálás kebelünk forró köszönetjét
És a csekély szálkú koszorúnkat kegybe vegyétek!
Hosszú éltetöket soha gond, bú, baj ne epessze,
Létünk és tanodánk folyton kegyetöknek örüljön!
Drága tanító úr, ki fáradhatatlan iparral
A tudományokban jártassá tenni akartál
Bennünk', vedd végső együttlétünkben ezen pár
Búcsúszót, mert elválunk sok időre tetőled!
S ti kedves helyek, ahol számt'lanszor mulatoztunk
Vagy nagy körbe' leülve, vagy a labdát veregetve
És kapkodva, vagy ugrándozva, vagy édes örömben
Víg dallokra fakadva, ezentúl csend üli kedvelt
Tájitokat, már-már elhagyni fogunk mi ezennel!
S végre deáktársim, kik nem köz s renyhe erővel
Jártátok velem a tudomány ösvényit: ez óra
Tőletek elválaszt, szétoszlunk mostan, egy erre,
Másik amárra megyen születése helyére, holottan
Hány örömek várják édes szüleinknek ölében!
Majd amidőn a sors keze minket messzire széleszt
Egymástól, midön itt nem lelt örömökbe förödve
Lészünk szűlőink hajlékában, midön ekkép
Szólhat már ajkunk: ti komor gondok, nem adunk most
Helyt főnkben néktek, kipihenni fogunk sok
Munkáinknak utána, pihenni, nem tanodával
Gondolkodni! Elég volt tíz hó arra! - O akkor
Még egyszer gondoljunk itten lelt öröminkre,
Gondoljuk, mennyit fáradtunk s izzadozánk itt,
A tudományoknak kimeríthetetlen ösvényén.
S most társim! miután végét már érte a munka,
Amely tíz hóig szűnetlen foly vala köztünk,
Jóisten veletek! Tanodánkat hagyjuk örömmel
És szaporán édes szüleink kebelébe siessünk!
Aszód, 1838. június
A vers azért maradt ránk, mert Koren tanár úr minden évben bejegyezte az akkori verset egy évkönyvbe.
"A [Búcsúzás] ("Immár kész koszorúnk ..." kezdősorral) az első, Koren másolatában fennmaradt Petőfi-vers."
Kerényi Ferenc: Petőfi Sándor élete és költészete, Osiris 2008, 45. old.
Petőfi Aszódról Selmecre került líceumba.
"1838. auguszuts 31-én ... a selmeci evangélikus líceumba, a felekezet egyik legnagyobb hagoymányú oktatási intézményébe iratkozott be az aszódi végzett diák."
Kerényi Ferenc: Petőfi Sándor élete és költészete, Osiris 2008, 49. old.
Selmeci szállásával kapcsolatban valószínűleg alig túloztam:
"... az egykor tehetős árendás fia most az alapítványi menza ingyenebédjére, az ún. alumneumra szorult, és szállásadójával, a főkamaragrófi hivatal részeges hajdújával, bizonyos Prosperinyi Mihállyal és további három diáktársával lakott egyetlen szobában. ... A hajdú alkoholos állapotában maga is literátus embernek képzelte magát, szlovákul és magyarul verselt."
Kerényi Ferenc: Petőfi Sándor élete és költészete, Osiris 2008, 50. old.
Lichard professzorról ezt írja Kerényi:
" ... magoltatnia kellett és vaskézzel fegyelmeznie a szabadosabb élethez ... szokott kamaszokat ... Lichard nemcsak szlovák anyanyelvű volt (mint Koren), hanem öntudatos nemzetébresztő is. Jól beszélt ugyan magyarul (Rimaszombaton tanulta) és németül, de a két önképzőkör, kivált az ekkor már negyvenöt tagot számláló Magyar Társaság ellensúlyozására szlovák önképzőkört szervezett."
Kerényi Ferenc: Petőfi Sándor élete és költészete, Osiris 2008, 50-51. old.
Selmecen Petőfi a Magyar Társaság tagja volt.
" [Lichard] ... azt is furcsállotta, hogy szláv nevű diákjai — mint Szeberinyi ... és Petrovics — ott [a Magyar Társaságban] vezető szerepet játszanak."
"Petőfinek voltak szlovák barátai, ... egy emlékezés szerint Selmecen folyékonyan beszélt szlovákul, ám az önképzőkörnél választania kellett, ... és magyarnak vallotta magát."
Kerényi Ferenc: Petőfi Sándor élete és költészete, Osiris 2008, 52. old.
Petőfi valóban rajzolt magyar huszárt, de a flejegyezett eset korábban történt, még Aszódon.
"Igazi huszárt is rajzolt volt iskolatársának, a Selmecre távozott Sárkány Jánosnak 1836. január 23-i levelében, tarsolyára gondosan felírva az "A. P." [Alexander Petrovics] monogramot."
Kerényi Ferenc: Petőfi Sándor élete és költészete, Osiris 2008, 41. old.
1838 karácsonyán Petőfi hazament a szüleihez.
"A szemeszter vége előtt karácsonykor Petőfi otthon járt Szabadszálláson és saját szemével láthatta az összeomlást."
"A fiú a maga módján segítette ekkor apját: latin tudásával és szépírásával, amivel a kérvényt letisztázta."
Kerényi Ferenc: Petőfi Sándor élete és költészete, Osiris 2008, 52. old.
Két oka is lehetett Petrovics Istvánnak, hogy nem támogatta tovább fia iskoláztatását: egyik Petőfi rossz bizonyítványa, másik a saját elkeserítő anyagi helyzete.
"A fél évi eredmény láttán Petrovics valóban megvonta további támogatását méltatlanná lett fiától."
Kerényi Ferenc: Petőfi Sándor élete és költészete, Osiris 2008, 53. old.
Page updated
Google Sites
Report abuse