Jubál Károly 1817-ben született Székesfehérváron, tanárember volt. Kossuth Lajossal már a szabadságharc előtt felvette a kapcsolatot, mivel pedagógiai, oktatási kérdésekben írt tanulmányait elküldte neki közlésre. Zsuzsát valószínűleg Debrecenben ismerte meg, amikor odamenekült az egész széles Kossuth család, és ott Jubál Károly lett a család fiútagjainak a házitanítója. 

​Arról nem szól egy forrás sem, hogy Zsuzsa és Károly Debrecenben már közelebbi kapcsolatban voltak-e, vagy csak távolabbról ismerték egymást. Annyi bizonyos, hogy az osztrákok Nagyváradról már a Kossuth családdal együtt hozták őt fel Pestre, és Ruttkay Józseffel együtt bebörtönözték. Ügyét együtt kezelték Zsuzsáékéval, így egyszerre is mentették fel őket a vádak alól. A regényben azokat a szavakat adom a csendőr szájába, amely a szabaduló iratukon szerepel.

Innentől kezdve jobban tudjuk követni Károly sorsát, mert szorosan összekapcsolódik Zsuzsáéval és a politikai mozgalmakkal. A fellelhető források alapján biztonsággal tudható, hogy Zsuzsa iskolájában tanított, hogy aktívan részt vett a Makk-féle felkelés szervezésében. Közéleti aktivitása elegendő pontossággal megismerhető. Amit nem tudunk meg a forrásokból az az, hogy milyen viszonyban volt Zsuzsával. Egykorúak voltak, hasonló érdeklődésűek. Károlynak nem volt felesége, sem gyermeke, korábban az oktatásnak élt. Jó eséllyel feltételezhető, hogy szoros kapcsolatuk túlmutatott a szigorú szakmaiságon és politikai bajtársiasságon. Két forrást találtam, ahol Károlyt mint Zsuzsa leendő férjét említik, de ezek fakadhattak inkább a társadalmi elvárásokból, mint a realitásból. Zsuzsa amerikai barátnőjének sosem célzott arra, hogy Károlyra élettársaként tekintett volna, viszont férjéről és házasságukról hosszan mesélt.

​Azt tudjuk, hogy Zsuzsa biztosan mély barátsággal és bizalommal volt Károly felé. Ezt bizonyítja az is, hogy gyenge egészségére való tekintettel korai halálra számított, és amikor gyermeki jövőjére gondolt, Károlyt bízta meg a lányok felnevelésével. Ennek lehetett az oka mély érzelmi szál is, de az is, hogy Károlyt kiváló pedagógusnak tartotta és életfelfogását közelebbinek a sajátjához, mint akármelyik nővéréét.

​1851. december 1-én hajnalban Jubál Károly nem menekült az érte jövő csendőrök elől. Börtönbe került, ahol mindent magára vállalt, így próbálta menteni Zsuzsát és nővérét. 1853. március 3-án végezték ki, amikor Zsuzsa már Brüsszelben élt. Kivégzése előtt a pribékek kiürítették zakója zsebeit:

Nem én találtam ki a gyűrűket és Zsuzsa lányainak fényképét Károly zsebében. Ilyen romantikus fordulatot csak az élet tud produkálni. Ebből a tényből viszont biztosan tudható, hogy Károlynak milyen szándékai voltak Zsuzsával. Zsuzsa szándékairól azonban semmit sem tudunk. Itt szabad kezet kaptam a történetet alakítani. Valószínűleg a gyűrűk sosem jutottak el Zsuzsához, elképzelhető, hogy nem is tudott a létezésükről. Egy regényben azonban nem hagyhattam egy ilyen szép sorsvonalat feleslegesen elsikkadni.