1844. február eleje

Petőfi anyagi helyzetéről Debrecenben így ír Kerényi:

"Jövedelemre valóban nem számíthatott. ... Bajzától és Frankenburg Adolftól érkezhetett ugyan némi vershonorárium ..., de 1844 februárjára így is 150 váltóforint adóssága gyűlt fel Fogasnénál."

Kerényi Ferenc: Petőfi Sándor élete és költészete, Osiris 2008, 113. old.

Pákh Albert talán nem felajánlotta, csak elvállalta a kezességet, a lényeg változatlan: neki kellett volna fizetnie, ha Petőfinek nem sikerül.

"... Pákhot kérte meg kezességre, ha negyvenöt nap alatt, tehát március végéig le nem rója 150 váltóforint adósságát szállásadónőjénél. Ez barátja egy évi nevelői fizetésének egyharmada volt. Biztosítékul verseire mutatott — barátja pedig elfogadta fedezetül, mert (szemben a színészi ambíciókkal) költői törekvéseit valósnak tekintette."

Kerényi Ferenc: Petőfi Sándor élete és költészete, Osiris 2008, 116. old.