A kormányzó dolgozószobájában játszódó jelenet forrásai:

"...egy hajszálon múlott, hogy a Proklamáció teljesen elmarad. Amikor Veesenmayer elhagyta az audiencia termét, Tost belépett oda. A mögötte álló Ilona asszony látta, hogy apósa az íróasztalnál ül bizonyos papírok fölött, Lakatos és Hennyey pedig a Kormányzó és az ajtó között állnak. Tost megkérdezte, hogy beolvashatják-e a Proklamációt. Ilona asszony döbbenetére a Kormányzó a papírjai fölé hajolva maradt, és Lakatos válaszolt izgatott hangon: „Nem. Semmilyen körülmények között sem. Meg kell várnunk, amíg Rahn megérkezik. Lehet, hogy változás lesz." Akkor Ilona asszony kétségbeesett bártorsággal odament a termen keresztül apósához és így szólt: „Papa, ez az egyetlen lehetséges pillanat. Nem akarod, hogy beolvassák a Proklamációt?" A Kormányzó csodálkozva felnézett és így szólt: „Miért? Természetes, hogy akarom. Azt hittem, hogy már be is olvasták." Mielőtt Lakatos közbeszólhatott volna, Ilona asszony eltűnt a teremből és megadta Ambrózynak a jelet."

"Hlatky sietve elindult, de én még nem vonultam vissza, mert most már meg akartam győződni arról, hogy nem lesz több fennakadás. Amikor Veesenmayer elhagyta a kormányzó dolgozószobáját, vártam, hogy mi következik, de senki sem mozdult. Ekkor Tost szárnysegédet követve bementem a dolgozószobába, ahol Lakatos és Hennyey a szoba közepén állva beszélgetett, és apósom az íróasztalánál iratokat rendezett. Tost ekkor megkérdezte, elhangozhat-e a kiáltvány. Világos volt, hogy Miklóspapa nem hallotta a kérdést, de Lakatos válaszolt, mondván: „Semmi esetre! Most meg kell várnunk Rahn nagykövet jövetelét, mert ez változást jelenthet." Ekkor egyenest odamentem Miklóspapához, és mondtam neki, hogy a proklamáció még nem hangzott el, mert Ambrózy szeretné tudni, van-e változás. Miklóspapa erre a legnagyobb csodálkozással mondta, nem érti, miért nem hangzott még el, azonnal intézkedjünk, hogy ez megtörténjen. Akkor már Ambrózy az ajtóban állt, és ezt hallván, kisietett a telefonhoz."

A Vörös-féle jelenet forrásai:

"Közben a Kormányzó visszament a nagyobb terembe. Vöröst utasította, hogy írja alá az Első és Második Hadseregnek szóló kódolt parancsot és azonnal küldje ki. Vörös így is tett: átadta a hadparancsot Pogánynak, Vattay helyettesének azzal, hogy küldje ki a csapatoknak…"

"...9 órára koronatanácsra hívtak, melynek végeztével őFőméltósága parancsára egy intézkedést kellett kiadnom.) /.... sz. mell. / Utólag megtudtam, hogy ez arra vonatkozik, hogy a hadseregparancsnokok parlamenterekkel vegyék fel az érintkezést az ellenséggel azért, hogy a hadseregek tervszerű visszavonulása zavartalanul végrehajtható legyen."

“Miközben a koronatanács összeült, Vattay utasítást adott helyettesének, Pogány Imre ezredesnek, hogy a már megírt hadparancsot tisztázza le és vigye be a koronatanácsra. Pogány felrohant az irodába, elkészítette az iratot, és azonnal le is vitték a koronatanácsra, és ellenjegyezték. Ezt követően a hadparancsot elküldték az Állami Nyomdába, ugyanis az csak akkor volt érvényes, ha a Honvédségi Közlönyben is megjelenik.”

"A koronatanács után következett a kormány lemondása és újabb kinevezése, valamint ezt követően az eskütétel. A kormányzó előszobájában aláírtam a hadsereg átállására vonatkozó fedőparancsot, amely körülbelül úgy hangzott, hogy „a március huszadikán kelt rendeletem végrehajtandó“. Ennek a fedőparancsnak lényegét a hadseregparancsnokok tudták. A kormányzó ott állt mellettem és meg kért, hogy a hadparancsot, amelyet ő írt alá, legyek szíves ellenjegyezni. Azután aláírtam az első és második hadseregnek szóló átállási parancsot, a fedőparancson túl a részletes utasításokat a kormányzó és Vattay adták ki a hadseregparancsnokoknak mindjárt a proklamáció elhangzása után. Amint később megtudtam, az átállási parancsot a vezérkar már nem engedte továbbítani."

"A vénember nagyon tart a polgárháborútól."

“Rahn szerint Horthy rettegett a testvérharctól, és alapvetően ezzel lehetett rávenni arra, hogy visszatáncoljon eredeti elképzelésétől.”