A fejezet forrásai:

"Fél tízre volt megbeszélve a találkozó Tito küldöttjével. Bornemissza Félixnek, a Magyar Dunai Szabadkikötő Társaság igazgatójának irodájában, az Eskü téren. Ehhez a kiránduláshoz három testőr kíséretét kérte, és ők már ott várakoztak, amikor reggel kilenckor a várpalota kijáratához ért. Autóval mentek az Eskü térre, és meghagyta a testőröknek, hogy várjanak rá, ő felmegy a negyedik emeletre, és ha tíz percen belül nem jön vissza, jöjjenek fel érte. Félix már várta, egyedül, az irodában. Azt mondta, szörnyű rosszat álmodott. beleesett egy kútba. Nicky azt mondta neki, hogy manapság nem zavartalanok az álmaink. Ekkor csengettek, és Félix ment ajtót nyitni. Visszajött a jugoszlávval, aki nagyon szívélyesen köszöntötte: Jó reggelt, kegyelmes úr, itt van nálam Tito marsall üzenete mindezt Félix fordította magyarra. A férfi alacsony alkatú és sötét hajú volt, de kellemes, nyílt arcú. Nyugodtnak és őszintének látszott, de Nicky valahogyan nem bízott benne. A nadrágja hajtókáját vágta fel, onnét vette elő a levelet. Mindez növelte Nicky gyanúját, mert túlságosan filmszerűen volt előadva. Amint meglátta, hogy a levél az illető anyanyelvén, horvátul volt írva, már biztosan tudta, hogy hamis játék az egész. Egy ilyen fontos levelet nem írnak olyan nyelven, amit az átvevő fél nem ért. Nem tudta, persze, hogy a levél hiteles-e vagy sem, mert Félixnek nem volt ideje elolvasni. Az utcáról lövöldözés hallatszott. Megint csengettek, és Félix ment ajtót nyitni, amikor egy durva hang németül kiáltotta: “Fel a kezekkel!" A Tito-hírvivő végigrohant a hosszú előszobán, és kifutott a bejárati ajtón, körülbelül fél tucat fekete bőrkabátos között. Mondják, egy fuldokló ember pillanatok alatt végiggondolja az életét, és ez olyanra is vonatkozik, aki halálos veszélyben van. Nickynek összes aznapi tennivalói jutottak eszébe, és hogy milyen borzasztó lesz szüleinek a halála, hiszen mind a négy gyermekük halott! Sajnálta, hogy úgy sietett, és nem ette meg rendesen a reggelijét, most már nem lesz több reggeli - és milyen szörnyű helyzetben lesz az apja, ha fogságba esik! Elindult az előszobába, kivette revolverét a zsebéből, de nem mert lőni, mert Félix a bőrkabátosok között állt. Valakinek sikerült mögéje osonni, és hátulról fejbe verték. Akkor már többen körbeállták, és durva kifejezéseket ordítottak feléje, ő meg ugyanúgy visszakiáltott nekik. Közben nyugodtan gondolkodott; úgy vélte, a gyűlölet világosította meg az agyát. “Vajon mivel vernek?”, gondolta, és egy pillanatra meglátott egy kemény gumibotot, amelynek gömbölyű fém vége volt. Rúgott, kapálódzott, és érezte a bilincset a csuklóján. “Gyávák!", kiáltotta még mindig rúgkapálva, de addig verték, amíg vérbe borult az arca, és elhomályosult a látása. Ráesett egy díványra, mire abbahagyták az ütlegelést. Otthagyták feküdni, amíg kissé csillapodott a vérzés, és akkor zsákot húztak a fejére. Érezte, ahogy viszik le a lépcsőn. Hány emelet is volt? Ja igen, négy. Szabad levegőre értek, lecsúszott a fejéről, ami betakarta. Nagy tömeget látott. “Segítség! Ezek a büdös németek elvisznek!” kiáltotta magyarul, de senki sem mozdult. Úgy látszik, nem értették. Később megtudta, állítólag németeket béreltek fel a nácik, hogy körbevegyék a háztömböt. Gondolta, a magyarok feltétlenül megismerték volna, és segítségére lesznek. Egy kis csukott szállítókocsi várt rájuk. Félixet is bilincsben hozták, de őt nem verték. Betették őket az autóba, és öt géppuskás SS-katona is beszállt velük együtt. Elindult a kocsi. Ismerve a helyszínt, tudta, hogy a repülőtér felé mennek. Hamarosan repülőgépben voltak, amely két óra múlva, úgy gondolta, Bécsben szállt le."

"Skorzeny, aki ismerte az én tervemet, kivette az ügyet a német rendőrség kezéből, maga akarta csinálni, mert szerette az ilyen bravúrstikliket, és aztán olyan brutálisan és ügyetlenül csinálta, hogy komoly tűzharc keletkezett az Eskü téren a Horthy fiát kísérő testőrökkel... Ugye: szegény Otto Klages, aki egy nagyon rendes rendőrtiszt volt, az is belehalt ebbe a lövöldözésbe..."

"...abban a ruhában volt most is, amelyben akkor, amikor félholtra verték [amikor elrabolták]: tweed gyapjú zakó, szürke flanel pantalló, antilop cipő..."

"Október 15-én, délelôtt történt kijövetele átgondolatlan, felesleges volt a Budai Várból. A német titkosrendőrségi beugratáson alapuló Eskü téri találkozó nem Tito ígért küldöttével, hanem a németekkel történt. Magyar-német tűzpárbajjal, személyi veszteségekkel járt. ... Az „összeesküvő" ifjú Horthyt már elfogásakor ütlegelték, pisztolyagytól véres fejsebet kapott."

"Ezenkívûl Skorzeny kapott egy további, szíve szerinti megbízást is. Valamilyen úton-módon kiszivárgott, hogy az ifjú Horthy titkos kapcsolatban áll Titóval, és a német titkosszolgálat kidolgozott egy tervet, hogy amikor Tito küldötte megjelenik, az ifjú Horthyt a vele való tárgyaláson tetten érve le kell tartóztatni. Valószínűnek tűnik, hogy minden körülmények között letartóztatták volna. Ő önmagában veszélyt jelentett, és a németek el akarták tenni az útból. Majd az egyik változat szerint - a Kormányzót válaszút elé kell állítani: vagy lemond önként egy németek által megjelölt személy javára, vagy ország-világ elôtt nyilvánosságra hozzák az ő és a fia hűtlenségét szövetségese iránt."

“Király Gyula, a BM Közbiztonsági Osztályának vezetője hiába adott ki az eset után azonnal rádión parancsot az összes határátkelőhely és reptér csendőrőrseinek, hogy a kormányzó fiának elhurcolását fegyverrel is meg kell akadályozni…”

“ifj. Horthynak – mint már korábban is említettem – nem okozott volna különösebb fejfájást a szovjetek előtti kapituláció. Így elmondható, hogy Horthy egy olyan játszmát kezdeményezett, amely rendkívül kockázatos volt ugyan számára, de még teljes siker esetén sem eredményezett volna semmit.”

"Október 15-én derűs szép vasárnapra virradt Budapest. Munkaszüneti nap lévén, az utcák csak a délelőtti órákban népesültek be. így viszonylag kevés szemtanúja volt a reggel óra tájban lezajlott incidensnek, mely a nap drámai eseményeinek mintegy bevezető akkordját jelentette. 

Vasárnap a reggeli órákban ifj. Horthy Miklós, aki már hosszabb idő óta igyekezett jugoszláv partizánkörökkel érintkezést találni, üzenetet kapott. Az üzenet, melyet állítólag Bornemissza Félix, a Szabadkikötő igazgatója küldött, azt tartalmazta, hogy Horthy azonnal keresse tel Bornemisszát Eskü-téri lakásán, mert sikerült bizonyos jugoszláv körökkel összeköttetést találnia és ezek beszélni óhajtanak vele. A fiatal Horthy néhány testőr kíséretében gépkocsin az Eskü-térre hajtatott. A találkozón azonban a jugoszlávoknak álcázott Gestapo ügynökök megtámadták és leütötték. Eközben az utcán Skorzeny munkaszolgálatosoknak öltözött SS legényei rövid tűzharc után a testőröket ártalmatlanná tették. Ifjabb Horthy Miklóst a németek túszként elrabolták."

"Két napja néhány Gestapo-ember szobát bérelt közvetlenül Bornemissza hivatali helyisége fölött, és október 15-én Skorzeny is odaküldte néhány emberét, akik az  Eskü téren, illetve a környékén tartózkodtak. Amíg a két testőr és a sofőr várakozott, azt tapasztalták, hogy német katonák és SS-emberek gyülekeztek a téren, és közülük néhányan bementek a házba. Erre a két testőr is megpróbált bemenni, de útjukat állták. Ugyanakkor fegyveresek kézigránáttal megtámadták a kocsit, megrongálták, a sofőrt megölték és az egyik testőrt megsebesítették. A másik egy közeli nyilvános telefonfülkéhez futott és megpróbált segítséget kérni. Rátámadtak, de a támadóit leütötte, majd a sarkon szerencsére tudott fogni egy taxit, amelynek a sofőrjére fegyverét fogva azt parancsolta, hogy vigye őt a Palotába. Ott kötelességszerűen jelentette a esetet Aggtelekynek, aki (hivatkozván arra a rendeletre, amely szükség esetén felhatalmazza a Hadsereget, hogy paramilitáris erőknek is parancsot adjon) azt mondta Temesvárinak, hogy küldjön azonnal egy szakasz csendort, ő maga pedig két páncélozott autót küldött. Továbbá a parancsnoksága alá tartozó összes csapatoknak általános riadót rendelt el. Egy másik üzenetet a politikai rendőrség főnökének, Tormának küldött. Torma emberei betörtek a házba. A németek távozóban voltak, a padlón vérnyomok, az asztalon egy részletes, horvátul írt szerződési tervezet, amely együttműködést biztosít Horthy és Tito között, de „Miki" sehol. A házzal szemközt a piarista szerzetesek azt mondták, hogy látták, amint egy zsákba csomagolt testet elvittek.

Később kiderült, hogy Bornemissza és a titokzatos küldött annak rendje és módja szerint várt „Mikire", de a három ember alig ült le, máris berontottak Skorzeny emberei a szobába. „Mikit" fejbe ütötték és elvesztette az eszméletét. Amikor magához tért, azt tapasztalta, hogy kiviszik a térre, és a fejét egy zsákba gyömöszölik. Úgy tett, mintha továbbra is eszméletlen lenne, de közben látta, hogy a tér tele van németekkel. Őt és Bornemisszát egy teherautóba rakták, és ott szőnyegbe csavarták őket. Ilyen módon az emberrablók simán keresztül jutottak a repülőtéri őrségen, ahová útjukat vették. Beszálltak egy repülőgépbe es elhagyták az országot."