A távirat szövegét az alábbi forrásokból állítottam össze:

"Este, a vacsora utáni bridzset követően, megint folytattuk a táviratok rejtjelezését. Leadtuk a következő táviratot (IV), amely a 2. táviratra volt válasz:

„Fegyverszünet megkötése kívánatos. Aláírásra meghatalmazás megadva. Készség megvan kívánt együttműködésre. Nemes őrnagy írott meghatalmazással Kőrösmezőn át utazik..."

"Szkrjagin este 6 körül ért vissza Moszkvából. Magával hozta a Várból érkezett harmadik rádiótáviratot is, amely arról értesített, hogy hamarosan, este 9-kor fontos rádiótávirat érkezik a Várból. Próbáltunk aludni, de éjfél után nem sokkal egyik orosz tisztünk, Szkrjagin vagy Lefsnya, felébresztett minket a negyedik, rejtjelezett távirattal. Íme a szövege:

Fegyverszünet megkötése kívánatos. Felhatalmazást az aláírásra ezennel megadjuk. Nyilatkozatban foglalt kérésnek megfelelően kormány kész az együttműködésre. Nemes őrnagy az írásbeli felhatalmazással Kőrösmezőn keresztül elindul Moszkvába. Ladomer átkelő útvonalát figyelik. Aláírás előtt kérem, mihamarabb küldjék a feltételeket."

A Churchill és Sztálin közötti jelenet forrásai:

"Mivel Churchill a lengyel ügyet tekintette a háború utáni európai berendezkedés egyik sarkalatos pontjának, a távol-keleti hadműveletek ügyének tisztázása után ezzel hozakodott elő. Javaslatát, hogy hívják meg Moszkvába Mikolajczykot, a Londonban székelő ideiglenes lengyel kormány, továbbá Bierutot, az úgynevezett lublini bizottság képviselőjét, s velük egyezzenek meg az ország háború utáni berendezkedéséről, s arról is, milyen összetételű kormány alakuljon, Sztálin minden további nélkül elfogadta. Ezzel kipipálták a vendégnek oly fontos második pontot is. Tovább lehetett lépni a Balkán címszóval jelzett ügyek megtárgyalására. 

A könyvében leírtak szerint Churchill csak általánosságban említette az elnöknek, hogy közös megállapodásra akar jutni a Szovjetunióval a Balkánról, nehogy a háború után ott több országban is polgárháború törjön ki”. Londoni munkatársainak - akiket naponta informált a tárgyalások menetéről - viszont egy kicsit részletesebben fejti ki, miről is van szó. Október 12-i táviratában, utalva az első, október 9-i tárgyaláson Sztálinnal kötött százalékos egyezségre, azt írja:,,Oroszországot létfontosságú érdekek fűzik Romániához és Bulgáriához... Hasonlóképpen Nagy-Britanniát régi keletű szálak fűzik Görögországhoz". Ami Jugoszláviát illeti, ott a két nagyhatalom közös jelenlétével és fellépésével számol, nehogy a nemzetiségek egymásra támadjanak. S íme, a Magyarországgal kapcsolatos álláspont. 

„Minthogy Magyarországot a szovjet csapatok veszik ellenőrzésük alá, természetesen nagyobb arányú befolyáshoz kellene jutniuk, persze, csak ha erről megegyeznek Nagy-Britanniával és talán az Egyesült Államokkal is, amely ugyan nem folytat hadműveleteket Magyarországon, de az országot nyilván közép-európai, s nem balkáni államnak tekinti". 

Ami a levele elején említett százalékos rendszert illeti, az a Sztálinnal kötött, befolyási övezetekről szóló egyezségre utal. Az október 9-én este tíz órakor kezdődő első tárgyaláson, a Japán elleni hadba lépésről, továbbá a lengyelek képviselőinek meghívásáról vita nélkül született gyors döntésen felbátorodva, Churchill előhozakodott a befolyási övezetek kérdésével. A történtekről így számol be. 

A pillanat alkalmasnak látszott rá, hogy munkához lássunk, ezért azt mondtam: Jussunk dűlőre a balkáni ügyekben. Az Önök seregei Romániában és Bulgáriában vannak. Nekünk érdekeltségeink, képviseleteink és ügynökeink vannak ott. Ne keresztezzük jelentéktelen ügyekkel egymás dolgát. Ami Nagy-Britanniát és Oroszországot illeti, mit szólna hozzá, ha önöknek kilencvenszázalékos túlsúlyuk volna Romániában, nekünk ugyancsak kilencven százalékunk Görögországban, Jugoszlávián fele-fele arányban osztoznánk. Miközben ezt fordították, egy fél ív papírra felírtam: 

Románia-Oroszország 90%, a többiek 10% 

Görögország-Nagy-Britannia 90%, Oroszország 10% (az USA-val egyetértésben) 

Jugoszlávia 50-50% 

Magyarország 50-50% 

Bulgária-Oroszország 75%, a többiek 25% 

Az asztalon odacsúsztattam Sztálin elé, aki közben meghallgatta a fordítást. Pillanatnyi szünet következett. Sztálin akkor fogta a kék ceruzáját, vastagon kipipálta a feljegyzést, majd visszacsúsztatta felénk. Az egész nem tartott tovább, mint amennyi idő alatt most leírtam. 

Természetesen mi hosszan és alaposan megfontoltuk az álláspontunkat, s most csak rövid távú és a háború idejére szóló rendezéssel foglalkoztunk. A nagyobb ügyeket mindkét fél későbbre halasztotta, azt remélve, hogy ha megnyerjük a háborút, ezeket majd megvitatjuk a béke asztalánál. Ezután hosszabb szünet állt be. A kipipált papírlap az asztal közepén hevert. Végül így szóltam:,,Nem gondolja, hogy meglehetősen cinikus dolog volna azt a benyomást kelteni, hogy csak úgy félvállról vesszük ezeket, a több millió ember sorsát eldöntő dolgokat? Égessük el azt a papírt!" 

,,Ne, tartsa csak meg"- válaszolta Sztálin. 

Mindez egy nappal azután történt, hogy Molotov átadta a magyar küldöttségnek a fegyverszünet feltételeit tartalmazó dokumentumot, s két nappal azt megelőzően, hogy a kormányzó beleegyezett a fegyverszüneti megállapodás aláírásába."

"Oroszországi tartózkodása alatt Churchill minden tőle telhetőt megtett, hogy Közép-Európát megmentse az orosz uralomtól. Miután beleegyezett, hogy az oroszok 90 százalékos érdekeltséget szerezzenek Románia, és 70 százalékosat Bulgária fölött, azt akarta elérni, hogy Csehszlovákiában és Magyarországon az orosz és a nyugati érdekek fele-fele arányban oszoljanak meg. Nem fogta föl, hogy ezzel elkésett."