"Atzél Ede egy román parancsnoki gépkocsiból kihajolva intett hátra a mögöttük haladó rövid konvojnak. Előtte az úton egy megrettent gyerek és egy mérges öregasszony kapaszkodott egy megbillent szekér oldalába, melyen veszélyesen megdőlt a ráhalmozott zab."

Az akció leírása:

"Délután két óra lehetett, amikor Rakottyásból hazaértünk a zabbal megrakott szekérrel, mert a faluvégi tankakadályok között eltörött a szekerünk felhérce4 és rúdja, és amíg az akadályokból kikecmeregtünk, eltelt az idő. Itthon bekötöttük az ökröket az istállóba, enni adtunk nekik, és mi is ebédelni kezdtünk. Alighogy az asztalhoz ültünk, szokatlan magyar beszéd hallatszott be az utcáról. Nem mertünk hinni a fülünknek, amikor a nyitott ajtón át, érthetően, többször megismételt férfias hívás-felszólítás jutott el hozzánk: — Minden magyar ember idejöjjön! Előbb a tornácra siettünk, és láttuk amint a Szőlő utcába vezető hídon, szinte szemben a házunkkal, egyenruhás, kisebb fegyveres katonai alakulat várakozik. Előbb provokációnak véltük a többször megismételt felszólítást, mert a katonák fedetlen fővel álltak a hídon, s nem ismerhettük fel, milyen alakulathoz tartoznak. Mikor mi, a falubeliek kimerészkedtünk a kapuk elé, akkor egy középtermetű, délceg katonaember, bizonyára a csapat vezetője lehetett, előrelépett és jól érthetően bemutatkozott: — Báró Aczél Ede, közeli földbirtokos vagyok, tehát ne féljenek tőlünk! Mi az előcsapat vagyunk, és nemsokára érkezik utánunk a Dél-Erdélybe bevonuló magyar hadsereg is! Mi most az Emberfejhegy irányában Torockóra megyünk, hogy oda is megvigyük az örömhírt. Egy kisfenesi férfitől, aki éppen a Szőlő utcán keresztül a falujába igyekezett, eligazítást kaptak az Aranyos-patak és a Hesdát-patak vízválasztóján emelkedő Emberfejhegyen átvezető útirányról. Távozásukkor tudtuk meg, hogy elvágták a telefonhuzalokat, hogy a helybeliek ne érintkezhessenek központjaikkal."

"Az egység bevetésére a román kiugrást követő tordai csata előkészítéseként került sor, amely a dél-erdélyi szorosok birtokbavételével Erdély szovjet megszállását volt hivatva megakadályozni. 1944. szeptember 4-én Szabó János főhadnagy a 2. hadtest parancsnoksága alá rendelve kapta az utasítást, hogy egységével szivárogjon át a román határon, és kerüljön a román hadsereg hátába. A bevetésben részt vett Atzél Ede zászlós is. A feladat sikeres végrehajtása után a torockói völgyszorosnál nyílt összecsapásra került sor, és a hegyi vezető századnak köszönhetően sikerült szabaddá tenni az utat a 7. hadosztály számára. Az áttörés után azonban Szabó János főhadnagy fogságba esett, a parancsnok nélkül maradt hegyi vezetők szétszóródtak.28 Az ütközetben Atzél Ede is megsérült..."

"Telefonon közölték, hogy Veress délután visszaérkezik és Atzél Ede legyen kéznél. Itt valami készül, mert Atzélt csak akkor veszik elő, ha kalandra van kilátás. … 15-kor megjött Atzél és azonnal bement Fónagyhoz. 16 óra tájban megérkezett Veress is és azonnal összeült Atzéllal. Kb. három óra hosszat tárgyaltak — hogy miről, nem tudni, mert semmi sem szivárgott ki. Atzél igen derűs arccal jött ki, ebből arra következtettem, hogy csak kalandról lehet szó, ez az ő éltető eleme. … Estefelé megjött Atzél is. Holtfáradt, piszkos és sáros volt."

"ATZÉL EDE, BÁRÓ tartalékos huszárzászlós (Budapest, 1906. X. 10. - ?) Erdélyi magyar politikus, s földbirtokos. A Wesselényi Lövész Egyesület elnöke, a náciellenes Magyar Hazafiak Szabadság Szövetsége egyik vezetője. Anyja: gr. czegei Wass Mária. Apja: br. Atzél Elemér. 1943. I. l.-én tartalékos zászlóssá léptették elő. 1944. IX. 5.-én a 2. hadsereg tordai támadásának megindulásakor egy különítmény élén átment az arcvonalon, s fogságba ejtett egy teljes román hadosztálytörzset."

"Hát három férfiember kell ekkora rakományt megemelni!"

Már korábban mutattam, hogy még az újság is írt Atzél híresen nagy erejéről:

"...csak kedvetlen és rosszul felszerelt román erőkkel találták szembe magukat."

"A szemben álló román katonaság önként megadja magát. Egy részük — fegyverüket, sapkájukat eldobálva — a környező falvakba menekül."

"...délelőtt komoly bombázás folyt a város ellen..."

"A Budapest elleni szeptember 5-i légitámadás súlyos volt."

"Ujszászy vezérőrnagy izzadva próbált mélyeket lélegezni. … — A fogságom óta idegbántalmak gyötörnek." 

"Ujszászy ismét idegrohamot kapott."

"...a légitámadások idején nagyon félt, idegláza hamar kiújult."

Még egy adalék Ujszászyhoz:

"A vénülő Ujszászy fülig belehabarodik, nyilvános helyeken tábornoki kék atillában feszít mellette, költekezik, Kolozsvárott ő fogadja az aranyifjúság hódolatát Karády nevében - és hasonlók."

"Nicky … vermutot készíttetett ki, … — Kezdjük azzal, hogy pertut iszunk!"

"Akkor már ittunk egy-egy pohár vermutot és tegeztük egymást."

"Eltávolítottátok már az összes németbarát parancsnokot? Minden nagyobb egység élén megbízható ember áll? Van katonai terv? Az összes fontos híd, csomópont, repülőtér mellé egyenként válogatott emberekből kell védelmet szervezni! Van ehhez elég ember? … Ezért kell a munkásságot felfegyverezni! Csak az ő segítségükkel lehet a németeket kiverni az országból! Nemzetőrség kell, akik utána vigyáznak a közbiztonságra!"

"A fegyverszüneti tárgyalással párhuzamosan katonai és politikai akciót is elő kell készíteni. A kormányzó, mint a honvédség legfelsőbb parancsnoka, saját hatáskörében váltsa le sürgősen a megbízhatatlan, nácibarát hadtest- és hadosztály parancsnokokat. Egyénenként kiválogatott katonákból őrzászlóaljakat kell szervezni a legfontosabb középületek, hidak, gyárak, bányák, repülőterek védelmére. Önként jelentkező munkásokból, parasztokból, polgárokból nemzetőrséget kell szervezni a közbiztonság megőrzésére."

"Horthy 1944 nyarán még csak kísérletet sem tett a tisztikar átfésülésére, a közismerten nácibarát tisztek kiemelésére, a döntő posztok biztosítására..."