1944. szeptember 27.
Budapest – Sándor-palota, Budai Vár
"A német kormánynak az lenne a kérése, hogy a magyar kormány nevében a külügyminiszter szintén tartson beszédet..."
A minisztertanács ülésének jegyzőkönyve erről (részlet):
És ahogy Hennyey Gusztáv emlékszik az esetre:
"Szeptember 28-án a német kormány azt követelte tőlem, hogy szeptember 29-én, a háromhatalmi egyezmény évfordulóján mondjak rádióbeszédet. úgy láttam, hogy ez nem érdekünk, mert egy ilyen rádióbeszéd hátrányosan befolyásolhatja esélyeinket a fegyverszünet kérdésében. Akkori elhatározásomba belejátszott azonban a német vezetők Magyarországgal szemben tanúsított magatartása is, különösen az egyre barátságtalanabbá váló Hitleré. Hosszasan tárgyaltam e kérdésről Veesenmayer követtel, s rámutattam, hogy a tőlem kívánt beszédet nem tartom helyénvalónak, mire a követ azzal érvelt, magatartásomat rossz néven vennék Berlinben. A kérdést döntéshozatalra a minisztertanács elé vittem; csak a miniszterelnök fogta pártomat, a többség a német kívánság teljesítése mellett volt. A határozatot még aznap a kormányzó elé terjesztették, ő viszont az én oldalamra állt, és arra kérte a kormányt, hogy e kérdés miatt azért ne mondjon le. A kormány teljesítette az államfő kívánságát, és a beszéd megtartása ellen szavazott. Ezt azután közöltem Veesenmayerrel."
Hennyey Gusztáv: Magyarország sorsa Kelet és Nyugat között 115-116. old. Európa Kiadó Budapest, 1992"A kormányzó fáradtságtól türelmetlenül hallgatta Vörös vezérkari főnököt..."
"A visszavonuló német csapatok tiltakozásunk ellenére felrobbantják a hidakat, a vasúti csomópontokat, és elvisznek mindent, ami a szovjetnek hasznára lehetne."
"A visszavonuló németek ugyanis minden vasútvonalat leromboltak maguk mögött, amit csak tudtak. Elvittek minden olyan tárgyat, amit az ellenség felhasználhatott volna."
C.A. Macartney: Október tizenötödike - A modern Magyarország története 1929-1945 II. rész 435. oldal Gede Testvérek Bt. Budapest, 2006."A magyar kormány súlyos szemrehányásokat tett a katonai támogatás hiányossága és késése miatt, továbbá a visszavonuló német egységek esztelen pusztításáért. Most már nemcsak fosztogattak, de „katonai műtárgynak" minősítve évtizedes magyar építés és szorgos munka eredményeit, vasúti berendezéseket, hidakat, épületeket robbantottak."
Lakatos Géza: Ahogy én láttam 147. old. Európa Könyvkiadó Budapest 1992
A Kárpátok bércei közé, jól védhető állásokba vonuló hadsereg mögött német műszaki csapatok levegőbe röpítik a hadifontosságú berendezéseket és vasútvonalakat.
Magyar Világhíradó, 1944. augusztus"Az oroszok a Makó-Nagyvárad vonalon állnak."
"A Vértes-Balaton vonalában akarják beásni magukat, de ezzel az országot hadszíntérré változtatják!"
"A beözönlő oroszokról meg rettenetes híreket kapunk. Leírhatatlanul kegyetlen módon bánnak a polgári lakossággal."
"Mikor értesültem a szovjet csapatoknak a békés lakossággal szemben leírhatatlanul kegyetlen viselkedéséről, rá kellett szánnom magam arra a lépésre, amely annyi tragikus élmény után is a legsúlyosabb maradt a számomra. Moszkvához fordultam."
Horthy Miklós: Emlékirataim 269. old., Európa Könyvkiadó, Budapest, 2019"A valóság az volt, hogy a szovjet csapatok magatartása majdnem az egész nem-zsidó polgárságban, számos munkásban, sőt bizonyos parasztokban is azt az elkeseredett meggyőződést alakította ki, hogy szinte bármely sors jobb, mint megszállva lenni olyan vadállatoktól, amilyenek a szovjet katonák…"
C.A. Macartney: Október tizenötödike - A modern Magyarország története 1929-1945 II. rész 435. oldal Gede Testvérek Bt. Budapest, 2006"Főméltóságú uram, le kell vonni a konzekvenciákat."
"...jelentést kaptunk, hogy angolszász csapatok nagyarányú támadást intéztek dalmát szigetek ellen. Még nem látjuk az offenzíva végső célját, de elképzelhető, hogy a várt partraszállást készítik elő."
"Lakatos miniszterelnök úr panasszal élt nálam maga miatt. Elmondása szerint maga megsértette őt…"
"...akkor javaslom, hogy Lakatos vezérezredes vegye át a tisztemet! Én szívesen lemondok! Ő úgyis katona, meg tudja oldani a feladatot…"
"Dehogy mond le! … Bocsánatot kér a miniszterelnöktől, és ezzel el van rendezve."
"...legtöbbjük személy szerint nem kedvelte egymást, és kölcsönösen féltékenykedtek (noha voltak közöttük olyanok is, akik tisztelték és szerették egymást). Mindegyikük eltitkolta a legfontosabb lépéseit a többiek előtt. Annyira nem hangolták össze különböző teendőiket, hogy ez a megfigyelő számára szinte hihetetlen."
C.A. Macartney: Október tizenötödike - A modern Magyarország története 1929-1945 II. rész 407. oldal Gede Testvérek Bt. Budapest, 2006"...a legtöbb miniszter kizárólag rutinfeladatokat végzett. Nem kezdeményeztek semmit sem a magas politikában; és ami ennél is fontosabb: nem voltak beavatva azokba a titkos tárgyalásokba, amik most a legfontosabb részét képezték Horthy tevékenységének."
C.A. Macartney: Október tizenötödike - A modern Magyarország története 1929-1945 II. rész 407. oldal Gede Testvérek Bt. Budapest, 2006"Szeptember tizedikén én engedtem a kormánynak. Visszaléptem a fegyverszüneti kéréstől. Most a kormány fog nekem engedni, és nem mond Hennyey beszédet."
"Ilyen „meg nem bocsátható vétkünk" volt, többek közt, a következő: Hennyety felkérték, hogy a háromhatalmi egyezmény évfordulója alkalmából, hasonlóan a japán, a német és az olasz kormányhoz, a magyar külügyminiszter is nyilatkozzék a rádióban. Hennyey az ügyet a minisztertanács elé hozta. A kormány tagjai - jóllehet rövid szöveggel - a szereplés mellett foglaltak állást. Az ügyet a kormányzó elé vittem, és javasoltam a rádiónyilatkozat elejtését. A kormányzó elfogadta és magáévá tette javaslatomat. A beszéd elmaradását a németek nem tudták megbocsátani..."
Lakatos Géza: Ahogy én láttam 148. old. Európa Könyvkiadó Budapest 1992