"Csákvártól Termoliig"

"A repülés ideje: 1944. szeptember 22. Start: 16:57, kényszerleszállás Termoli mellett: 20:03"

"Mire a gépkocsi a repülő mellé ért, a pilóta kiszállt a gépből. … Majoros besegítette őt a gépbe, és egyből a következő problémára koncentrált. Nádayt félrevonta…"

"Röviddel 5 óra előtt feltűnt egy hosszú nyitott autó Budapest irányából. Azonnal beindítottam a startvonalra, a széliránnyal szembe állított He 111-es motorjait, hogy mire a várt utasok megérkeznek, a motorok elég melegek legyenek az azonnali felszálláshoz.  ... A soffőr az autóval a gép mellé állt, kiszálltam a gépből, hogy az utasokat, köztük feleségemet is, besegítsem a repülőgépbe. Közben Náday tábornok urat informáltam a kényszer-személyzet problémámról és kértem őt, hogy a felszállás után, hívja magához Marosánt és Rákosit és fedje fel előttük e repülés természetét; ez nem berepülés, hanem titkos küldetés a hazamentés érdekében. Ő beleegyezett ennek az elintézésébe."

"Még hátra volt a pilóta kiválasztása, a választás végül is Majoros Jánosra esett. Egy szeptemberi napon aztán Náday és Howie autóba ültek, Székesfehérváron át lerobogtak a Balaton felé; ott egy tábori repülőtéren egy gép „véletlenül" éppen az országút közvetlen közelébe gördült, Nádayek kiugrottak az autóból, be a repülőgépbe és még aznap kiérkeztek Dél-Olaszországba."

"...a főtartóra tudtak csak ülni, mivel sem székek, sem bekötő hevederek nem voltak a gépben."

"Mindenki helyet foglalt a főtartón, mivel a gépben se szék se bekötő hevederek nem voltak."

"Hosszú negyed óra múlva értek négyezer méter fölé. Elhagyták a felhőzetet, éles, vörös fénnyel világított be a nap a pilótafülkébe. … Majoros utazósebességre állította a gépet épp a felhők felett, hogy ha kell, gyorsan bele tudjon merülni a fehéresszürke forgatagba. Mostarból vagy Zágráb irányából elképzelhető volt egy-egy vadászrepülő riasztása."

"...4000 méter magasságban kiemelkedtünk a felhőből, a nap lassan már ereszkedett le a nyugati látóhatár fölött. Beállítottam a gépet utazó sebességre, közvetlenül a felhőtakaró szintje fölött, számítva arra, ha netalán a Luftwaffe-Süd mégis riasztaná a vadászait Zágrábból vagy esetleg Mostarból, gyorsan vissza tudjak bújni a védelmet nyújtó felhőzet mélyébe."

"Egyszer csak a felhőtakaró szétnyílt alattuk, és az alkonyati derengésben megcsillant alattuk az Adriai-tenger. … Jobbról hajókonvoj szelte át a vizet, északnak mentek, a pilóta harminckettőt számolt össze belőlük, miközben gyorsan délnek fordította a gépet, hogy minél hamarabb a hajóágyúk lőtávolságán kívül kerüljön."

"Hirtelen a felhőtakaró szétnyílik és alattunk kibontakozik az alkonyati derengésben az Adriai-tenger. Hirtelen jobbról megpillantunk vagy 32 hajóból álló convoyt északi irányba haladva. Nyilván utánpótlást visznek a frontra. Sürgősen elfordulok délre, hogy a hajóágyúk lőtávolságán kívül maradjak."

"Nem bírunk rádiókapcsolatot létesíteni. Anélkül kell leszállnunk. Hova menjük? … — Akkor menjünk Nápolyba."

"Mivel tartalékcső nem volt, jelentettem Howienek, aki hidegvérrel csak annyit mondott, szálljunk le Nápolyban."

"Foggia környéke tele van repülőterekkel. … Az egyiken biztosan le bírunk szállni."

"...tudomásom szerint (VKF 2-től) itt Foggia környéke tele van repülőterekkel (vagy 16). Megpróbálok egyet elérni és ott leszállni."

"Hamarosan meglátták Pescara fényeit. Majoros óvatosan leeresztette a gépet háromszáz méter magasságba, alattuk a zsúfolt kikötő folyamatos mozgásban volt."

"Megláttuk Pescarat. Leereszkedtünk 300 méter magasságra. Elhúztunk a kikötő fölött, ami zsúfolva volt kirakodó hajókkal, majd kilőttünk 2-3 röppentyűt."

"...egy óriási repülőtér körvonalai bontakoztak ki alattuk. A sötétség ellenére jól láthatóak voltak a sátrak, teherautók, ágyúk, repülőgépek körvonalai, amerre a szem ellátott. Csak a leszállópályát nem látta Majoros. A pálya elképzelt helyén imitt-amott fémesen csillant meg valami a földön. … Még alacsonyabbra ereszkedett és bekapcsolta a vészjelzést."

"Odarepülünk, s egy óriási méretű repülőtér homályos körvonalai bontakoznak ki a sötét háttérből: sátrak tömege, amikből fények szivárognak ki, mindenféle hadfelszerelési tárgy egymás hegyén-hátán, teherkocsik, ágyúk, repülőgépek halmaza. Igyekszem kivenni a futópálya irányát és méreteit, de képtelen voltam meghatározni. Imitt-amott megcsillant valami fényes folt és az volt a benyomásom, hogy a futópálya nem teljesen kész. Akkor még nem tudtam, hogy a szövetséges légihaderő nem épít beton futópályákat, hanem a kiválasztott repülőtérnek megfelelő helyen egyszerűen lefektetnek kikönnyített acéllemezeket, amelyek elbírják a bombázók súlyát."

"Akkor kényszerleszállás lesz. A SOS jelzést fennhagyta, és egy újabb körrel elegendően nagy sík terepet keresett."

"Nézzek valahol a közelben egy leszállásra alkalmasnak látszó sík területet, ahol egy kényszerleszállást simán végre lehet hajtani."

"Épp csak megállapodott a gép és minden zaj elült, amikor teherautók hangját hallották a közelből. Ki se szálltak, már körbevették őket az amerikai katonák."

"A leszállás szerencsésen sikerült, s alig 10 percre rá már ott termett a repülőtér amerikai személyzete teherautókon, akik figyelték a leszállási előkészületeket."