"Hennyey is? Még Csatay is? — A kormányzó bénultan ült, öregségét elviselhetetlennek érezte, mert nem volt ereje szembeszállni a minisztertanács reggeli döntésével."

"„Rakovszky is? Vladár is? Még Csatay is?" Midőn a kérdezettek negatív állásfoglalását sajnálattal megerősítettem, döntését későbbre halasztotta."

"...a minisztertanács tagjai úgy látták, hogy az adott katonapolitikai helyzetben nem a háborúból való kilépés a legfontosabb. Ennél lényegesebb feladat helyreállítani a bizalmat a német kormánnyal és ezáltal biztosítani a német hadsereg támogatását."

"...az a véleménye, hogy az adott katonapolitikai helyzetben nem a háborúból való kilépés, a fegyverszünet volt a fő teendő. Szerinte a fő probléma az maradt: „hogyan lehetne egyrészt a bizalmat a német kormány részéről helyreállítani, másrészt ilyetén formán a német hadsereg támogatását biztosítani"."

"Mivel nem támogatjuk a legfőbb hadúr döntését, ezért a kormány nevében ezúton benyújtom lemondásunkat."

"A szeptember 11-én megtartott rendkívüli minisztertanácson a helyzet kialakulását késleltető körülmény merült fel. ... A kormány többsége, különböző érvekre hivatkozva, elhárította magától az együttes politikai felelősség vállalását: csupán Lakatos, Csatay és Hennyey szavaztak a fegyverszünet mellett. Ezek után a kormány természetesen elhatározta lemondását."

"...kértem a kormányzót a kormány számára szóló ilyen értelmű üzenet kibocsátására. Ennek az okmánynak birtokában azonnal egybehívtam a minisztertanácsot, melynek egyetlen tárgya volt: vita a megindítandó fegyverszünetről. ... Bonczos nagyhatású beszédet mondott a fegyverszünet hátrányairól, és kardoskodva a harc további folytatása mellett, nem várt benyomást keltett. E beszéd hatására a kormány valamennyi tagja kivétel nélkül azonos értelemben szólalt fel. Az egyhangú határozat meghozatala után nem volt más hátra, mint az összkormány lemondása. Ezt azonnal benyújtottam a kormányzónak. A váratlan fordulattól az államfő láthatóan megrendült."

"Ráadásul a minisztertanács, amikor szeptember 11-én délután 3 órakor összeült, nagyon kedvezőtlen hozzáállást tanúsított az egész javaslattal kapcsolatban. Amikor Lakatos informálta őket a Kormányzó konzultációiról és arról az elhatározásáról, hogy fegyverszünetet kér, Jurcsek „nagyon harcias beszédet mondott a háború folytatása mellett". Bonczos úgy gondolta, hogy a javaslat éretlen, és ő „nem vállalja a felelősséget". Nem vállalta a felelősséget Vladár, Markos, Reményi-Schneller és Gyulay sem. Csatay rámutatott a gyakorlati nehézségekre, amiket ama szerencsétlen német erősítés megérkezése (egy valódi „trójai faló") okozott, amely éppen most érkezett meg, illetve még mindig Budapesten vagy annak közelében tartózkodik. Javasolta, hogy a kormány mondjon le egy olyan kormány javára, amely nem kérte a németektől ezt a segítséget."

"Kell egy másik kormány, aki megteszi a helyes döntést. … De nincs rá idő! A németek csak nyilas kormányt engedélyeznének ma már!"

"...már nincs idő egy újabb kormány-huzavonára a németekkel... Egyedül maradt, de szándékát végre akarja hajtani - ezért a kormány kikapcsolásával fog cselekedni."

"Megrendült hangon közölte, hogy nem mentheti fel a kormányt, mert ezt a kormányt is csak nagy küzdelem után tudta kinevezni, arra pedig már nincs idő, hogy újból a németekkel vitatkozzon és harcoljon egy új kormányért."

"Muszáj lesz szorosabbra fűzni a kapcsolatot a nyilaskeresztesekkel."

"...nyilvánvalóvá vált, hogy a kormányzó és legközelebbi tanácsadói kiugrást készítenek elő, a „veszély" elhárítására a németek tárgyalásokba kezdtek a Nyilaskeresztes Párttal."

"Veesenmayer is, Winkelmann is akarva-akaratlan elfogadta azt a kiinduIási pontot, hogy a Nyilaskeresztes Párt - Hungarista Mozgalom számottevő befolyással rendelkezik mind a hadseregben, mind a közigazgatásban, ráadásul mindenre készen állnak…"

"Úgy döntöttem, hogy a kormány értékes tagjaira való tekintettel meghajlok azon döntésük előtt, hogy nem fogadják el a fegyverszünetet."

"Ugyanaznap este újból magához kéretett, s közölte, hogy a kormány értékes tagjaira való tekintettel „meghajlik" a határozat előtt."

"Ott várta már őt egy feszülten, suttogva beszélgető társaság. … Őszinte, nemes ünnepélyességgel fogadták el mindannyian a szerepüket."

"Este a kormányzó dolgozószobájában összejött egy szűk csoport: Miklóspapa, Magdamama, Nicky, Bakay Szilárd altábornagy, az I. hadtest parancsnoka, a Budapest biztonságáért felelős parancsnok; Lázár Károly altábornagy, a testőrség parancsnoka; Tost Gyula alezredes, szárnysegéd; Ambrózy Gyula, a kabinetiroda főnöke; Vattay Antal a katonai iroda főnöke és én magam. Miklóspapa közölte velünk a minisztertanács eredményét, és a hangján érződött, mennyire megrendítette a kormány határozata. Nehéz volt elhinni, hogy az egész kormány cserben hagyta."

"Horthynak be kellett látnia: a Lakatos vezette kormány nem hajlandó együttműködni a fegyverszünet érdekében. Ezért a feladatot magára kell vállalni. Ebben a hangulatban hívta össze még aznap, vagyis szeptember 11-én este a szűkebb környezetéhez tartozókat. A megbeszélésen jelen volt felesége, fia és menye Horthy Istvánné, továbbá Bakay Szilárd altábornagy, a főváros biztonságáért felelős I. hadtest parancsnoka, Lázár Károly altábornagy, a testőrség parancsnoka, Vattay altábornagy, a Katonai Iroda főnöke, Tost Gyula szárnysegéd és Ambrózy Gyula, a kabinetiroda főnöke. Közölte velük, hogy a történtek miatt a kormány együttműködésére nem számíthat, ezért saját kezébe veszi az ügyek intézését. Megkérdezte a jelenlévőket, hajlandók-e támogatni a fegyverszünet érdekében végzett munkában? Egyhangú igen volt a válasz."

"Szeptember 11-én este - a fegyverszüneti kérést elutasító minisztertanács után - a kormányzó dolgozószobájába hivatta nejét, menyét (Özv. Horthy Istvánnét), fiát (ifj. Horthy Miklóst), Bakay Szilárd altábornagyot, a főváros biztonságért felelős I. hadtest parancsnokát, Lázár Károly altábornagyot, a testőrség parancsnokát, szárnysegédét, Tost Gyula alezredest, Ambrózy Gyulát, a kabinetiroda főnökét és Vattay altábornagyot. „Megilletődve hallgattuk - írja Vattay visszaemlékezéseiben a Kormányzó tájékoztatását a kormány bejelentéséről. Megrendült hangon közölte, hogy nem mentheti fel a kormányt, mert ezt a kormányt is csak nagy küzdelem után tudta kinevezni, arra pedig már nincs idő, hogy újból a németekkel vitatkozzon és harcoljon egy új kormányért. De miután szándékát végre akarja hajtani - bár egyedül maradt -, nincs más megoldás, mint a kormányt kikapcsolni, és “maga fog cselekedni". E bejelentés után a jelenlévők minden, a kiugrás érdekében szükséges munkát magukra vállaltak."