1944. október 6. Moszkva, Budapest

"...átolvastuk a kormányzó levelét. Abban nem ad önöknek felhatalmazást a fegyverszünet aláírására."

"Alig ért vissza a gépkocsi a magyar küldöttséggel a Moszkva környéki dácsába, máris megjelent Kuznecov vezérezredes. Már nem volt olyan barátságos, mint az előző napokon. Röviden tudtára adta Faraghónak, hogy mivel a Horthyt levél semmilyen felhatalmazást sem tartalmaz, orosz részről nincs értelme semmilyen fegyverszüneti tárgyalásnak sem. Teleki első reakcióként ezt jegyezte fel a jegyzőkönyv margójára: „úgy látszik Sztálin és Molotov mégiscsak Moszkvában tartózkodnak!" Faraghó azonban nem adta be a derekát: összmeghatalmazás van a levélben — mondotta —, a fegyverszünet kérdésében a végleges döntést a kormányzó magának tartja fenn. Kuznecov azonban ez esetben is ragaszkodott egy meghatalmazáshoz. Már jóval elmúlt éjfél, amikor megegyezés született. A magyar delegáció egy újabb rádiótáviratban meghatalmazást kér Budapestről, amelyet aztán Nemes József őrnagy hozhatna magával."

Gosztonyi Péter: A magyar–szovjet fegyverszüneti tárgyalások (1944. október), Új Látóhatár, 1969. 12. évfolyam, 5. szám

"A tárgyalások után nagyon későn értünk kis házunkba. Vacsora után rögtön lefeküdtünk, de nem sokáig aludhattunk. Még éjfél sem volt, amikor Kuznyecov tábornok érkezése ébresztett fel minket. Azért keresett fel minket éjszaka, hogy közölje, az oroszok szerint a kormányzó levele nem elégséges ahhoz, hogy megállapodást kössünk a fegyverszünetről és azt aláírjuk."

Szent-Iványi Domokos: Visszatekintés 1941-1972, 226. old Magyar Szemle Könyvek 2016

"Ekkor újabb tárgyalások kezdődtek, egy sokkal fontosabb tárgyalópartnerrel, Antonov tábornokkal, a Szovjet Hadsereg vezérkari főnökével. Antonov megismételte, hogy legfontosabb a katonai együttműködésről tárgyalni. Ha ez kielégítően megoldható, a szovjet csapatok képesek lesznek egyszerűen átvonulni Magyarországon anélkül, hogy Magyarországot a háború színterévé tennék. Faragho újra kitartott amellett, hogy ő azért jött, hogy fegyverszünetet kössön. Erre Antonov megkérdezte, hogy pontosan mire szól a felhatalmazása. Erre Faragho átadta Horthy levelét, megismételve, hogy ezt a levelet azért írta, mert hitt a Makarov-levélben lévő ígéreteknek. Erre a válasz az volt, hogy a levél nem elégséges felhatalmazás a fegyverszünet megkötésére. Moskva ferverszüneti feltételekről csak olyan személlyel tárgyalhat, akinek megfelelő felhatalmazása van."

C.A. Macartney: Október tizenötödike - A modern Magyarország története 1929-1945 II. rész 467-468. oldal Gede Testvérek Bt. Budapest, 2006

“Amikor delegátusaimat teljhatalommal felruházva elküldöm a fegyverszüneti tárgyalásokra...”

A teljes mondat így hangzott:

"Amikor delegátusaimat teljhatalommal felruházva elküldöm a fegyverszüneti tárgyalásokra, kérem önt, hogy kímélje meg ezt a szerencsétlen országot, amelynek megvannak a maga történeti érdemei, s amelynek a népe az orosz néppel oly sok közös vonást mutat fel."

Szűcs László: Horthy levele Sztálinhoz 1944 őszén, Századok – 1970

"When sending with full authorisation my delegates to the negotiations of armistice I beg you to spare this unfortunate country which has its own historic merits and the people of which has so many affinities with the Russian people."

Szűcs László: Horthy levele Sztálinhoz 1944 őszén, Századok – 1970

"Minél rövidebben fogalmazzunk, mert túl sok időt vesz el a sifrírozás! … — Sehogy sem érjük el a hajnali időpontot."

"A küldöttség még aznap éjjel továbbította a Várnak az első információt tartalmazó rádiogramot. Az összeköttetés kissé nehézkesen működött. A Várral csak az éjjeli órákban lehetett kapcsolatot létesíteni, másrészt a Moszkvából érkezett rejtjelezett üzeneteket a kormányzó közvetlen köryezetéhez, tartozó személyek, így például Horthy Istvánné, Tost alezredes, esetenként Lázár testőrtábornok fejtették meg, illetve rejtjelezték a válaszokat. Erre elsősorban biztonsági okokból, no meg azért volt szükség, mert a kormányzó kabinetirodája nem tudott gondoskodni megbízható rejtjelezőről. [gy viszont a munka lassan haladt. Ez azzal is összefügghetett, hogy nem szakavatott emberek végezték, másrészt a Moszkvába menő válaszokat a kormányzó maga írta, akit nem lehetett sürgetni."

Kanyó András: Horthy és a magyar tragédia, Népszabadság könyvek 2008, 292. old

“A fegyverszünet aláírására vonatkozó konkrét felhatalmazás hiányában az oroszok nem hajlandók részletes tárgyalásokba bocsátkozni. Kérjük, táviratilag küldjenek felhatalmazást a fegyverszünet vagy a szövetséges hatalmakkal való egyéb megegyezés aláírására.” 

"A levél nem tartalmaz erre vonatkozó konkrét felhatalmazást. Így aztán elküldtük második rádiótáviratunkat is:

A fegyverszünet aláírására vonatkozó konkrét felhatalmazás hiányában az oroszok nem hajlandók részletes tárgyalásokba bocsátkozni. Kérjük, táviratilag küldjenek felhatalmazást a fegyverszünet vagy a szövetséges hatalmakkal való egyéb megegyezés aláírására. A felhatalmazást írásban is küldjék el Nemes őrnaggyal. Aláírás előtt el fogjuk küldeni a megállapodás szövegét."

Szent-Iványi Domokos: Visszatekintés 1941-1972, 226. old Magyar Szemle Könyvek 2016

"Nemes Jóska! Ő megfelelő lesz!"

"Az első sürgönyt a bizottság 5-én éjjel küldte s az első választávirat Budapestről október 7-én éjjeli 1 órakor futott be. Tekintve azonban, hogy a kormányzó Sztálinhoz írt levele nem tartalmazott személyszerinti meghatalmazást a fegyverszünet tárgyalására, sem pedig annak aláírására, és külön írásbeli meghatalmazása a bizottságnak nem volt, az oroszok a tárgyalásokat majdnem beszüntették. Így október 6-án éjfél után a bizottság elküldte második sürgönyét, amelyben azt kérte, hogy azonnal kapjon rádión át felhatalmazást és egyben Nemes József őrnagy azonnal induljon Budapestről egy hivatalosan kiállított megbízatással."

Dr. Teleki Géza: A moszkvai fegyverszüneti tárgyalások, Hírünk a Világban, 5. Évfolyam 1-4. szám, 1955.01.01.

"A következő nap újra táviratozott és megismételte: a Szovjet addig nem is kezdi meg a részletes tárgyalásokat, amíg nem kapják meg a felhatalmazást. Kérte, azonnal küldjék Nemest, és hozzon magával írásos megbízást."

C.A. Macartney: Október tizenötödike - A modern Magyarország története 1929-1945 II. rész 468. oldal Gede Testvérek Bt. Budapest, 2006

"Osztálytársam volt a hadapródiskolában. Őrnagyi rangban van, a kultuszminisztériumban osztályvezető. … Festőnek készült, egyénként kiváló művész! És tökéletesen beszél oroszul."

"Amikor Faraghó Gábortól október ötödikén Antonov hadseregtábornok, az orosz vezérkar főnöke azt kérdezi, hogy van-e meghatalmazása arra, hogy a kormányzó és a magyar kormány nevében a kiküldött bizottság aláírja az ideiglenes fegyverszüneti nyilatkozatot, a vezérezredes táviratot küld a kormányzónak és megkéri arra, hogy az oroszok által megkívánt írásbeli meghatalmazást futárral küldje el Moszkvába. De ki legyen a futár? Eszébe jut, hogy Nemess József osztálytársa volt a hadapródiskolában, ismeri Nemess felfogását, jellemét, tudja róla, hogy tökéletesen beszél oroszul, minden tekintetben megbízható és a Budapestre küldött táviratban kifejezetten azt kéri, hogy Nemess Józseffel küldjék ki Moszkvába a kért meghatalmazást."

Paál-Radó: A debreceni feltámadás, 1947

"Dr. Nemess József, aki ezidőszerint miniszteri osztályfőnöki rangban a kultuszminisztérium kulturális ügyosztályát vezeti, kiváló művész. A háború alatt a vezérkari főnökségen is a kulturális osztályban teljesített szolgálatot, de már az első világháború előtt festőnek készült és Münchenben nem kisebb művész volt mestere, mint a nagybányai apostol: Hollóssy Simon. A festőiskolában a növendékek fele orosz volt és Nemess nagyon megszerette itt a kékszemű, szőkehajú romantikus orosz piktorokat. Csak azért, hogy az orosz irodalom remekeit eredetiben olvashassa, Münchenben megtanult oroszul, azután a világháborúban négy évig orosz hadifogságban volt, ahol már tábori tolmácsnak alkalmazták. Amikor hazajött, folytatta tanulmányait és a doktorátust orosz nyelven tette le."

Paál-Radó: A debreceni feltámadás, 1947

"Nemes osztálytársa volt Faraghonak a hadapród iskolában, még jóval az első világháború előtt. Faragho tüzérségi hadnagy lett, Nemes huszárhadnagy. A háború előtt Nemes egy fürdőhelyen találkozott egy kedves és kifinomult orosz arisztokrata családdal. A fiatalember, aki erősen vonzódott a művészethez és a romantikához, beleszeretett az egyik fiatal lányba a társaságból, akivel később félig-meddig el is jegyezték egymást. Nemes emiatt elkezdett oroszul tanulni és orosz irodalmat olvasni, s a két fiatal élénk levelezést folytatott oroszul. Majd kitört a háború, s Nemes egy év múlva orosz hadifogságba esett. A fogság jó lehetőséget nyújtott orosz nyelvtudása bővítésére. Egy nap a fogolytábor parancsnokának irodájára hívták, ahol nagy meglepetésére ‚jegyese’ bátyját találta. Megtudta, hogy ez a báty az orani (vagy permi, már nem emlékszem) kormányzó, s az oroszok felajánlották Nemesnek, hogy - a báty közbenjárására - hajlandók kiengedni a fogolytáborból, de csak ha becsületszavát adja, hogy amíg tart a háború, nem próbál megszökni Oroszországból. Ezt Nemes megtagadta, így továbbra is fogoly maradt. Kitört az első orosz forradalom, mad a második. A foglyokat egy másik börtönbe vitték, ahol az őrzés kevésbé volt szigorú. Nemes ekkoriban ment el abba a városba, ahol a báty kormányzósági irodája volt, a birtoka pedig a várostól nem messze. Itt tudta meg a szomorú hírt: a kormányzót megölték, a birtokot lerombolták és elkobozták, jegyese a  többi családtaggal együtt eltűnt. Nemes az első világháború befejeztével visszatért Magyarországra, kilépett a hadseregből, s álmait valóra váltva festő lett, mégpedig nem is rossz festő. Később Párizsba ment, ott megházasodott, de amikor kitört a második világháború, hazatért Magyarországra. A művészetéből szépen megélt, s örökölt is némi pénzt. Ekkor tágas villát vásárolt a Gellérthegyen nagy műteremmel. Jövedelme azonban gyorsan apadt, más bevételi forrás után kellett néznie. Ekkoriban találkozott össze régi osztálytársával, Faraghóval, aki azt javasolta, reaktiváltassa magát őrnagyi rangban. Amikor 1939-ben Teleki útmutatása mellett hozzáfogtam az ME-IV kiépítéséhez, nagy szükségem volt elsőrangú fordítókra. Ujszászy tábornok, a vezérkari hírszerzés főnöke sietett segítségemre, ő küldte hozzám Nemest is. Nemes később egyik orosz szakértőm lett."

Moszkvában Faraghónak és nekem is elkélt volna a segítség, s mindkettőnknek Nemes jutott az eszünkbe. Első rádiótáviratunkban kértük is, hogy küldjék Moszkvába.Szent-Iványi Domokos: Visszatekintés 1941-1972, 227-228. old Magyar Szemle Könyvek 2016

"Faraghónak megengedték, hogy telegráfon üzenetet küldjön Budára. Ezzel a lehetőséggel ő még aznap élt. Kérte, azonnal küldjék el a megbízólevelet a küldöttségnek, és javasolta, hogy azt az ő meglehetősen obskurus barátja, Nemes József hozza el..."

C.A. Macartney: Október tizenötödike - A modern Magyarország története 1929-1945 II. rész 468. oldal Gede Testvérek Bt. Budapest, 2006

"Az első sürgönyt a bizottság 5-én éjjel küldte s az első választávirat Budapestről október 7-én éjjeli 1 órakor futott be. Tekintve azonban, hogy a kormányzó Sztálinhoz írt levele nem tartalmazott személyszerinti meghatalmazást a fegyverszünet tárgyalására, sem pedig annak aláirására, és külön írásbeli meghatalmazása a bizottságnak nem volt, az oroszok a tárgyalásokat majdnem beszüntették. Így október 6-án éjfél után a bizottság elküldte második sürgönyét, amelyben azt kérte, hogy azonnal kapjon rádión át felhatalmazást és egyben Nemes József őrnagy azonnal induljon Budapestről egy hivatalosan kiállított megbízatással."

Dr. Teleki Géza: A moszkvai fegyverszüneti tárgyalások, Hírünk a Világban, 5. Évfolyam 1-4. szám, 1955.01.01.

"Alezredes úr, Moszkvából jött! Ezt még tegnap este írhatták, most adták le."

"Október 5-én jött az első távirat Moszkvából. ...  A Moszkvából jött táviratok arab számjellel (1.,2.), az általunk küldött táviratok római számjellel (I., II.) vannak jelölve."

Gróf Edelsheim Gyulai Ilona: Becsület és kötelesség 1. kötet, 340. old, Európa Könyvkiadó, Budapest 2018

"Az első szavak könnyen mentek, mert a legfontosabb és leggyakoribb hosszú kifejezéseknek egyetlen, ritka kódot adtak. Az ötös betűcsoportok szépen fogytak a papírról..."

"Faraghó   Gábornak   már   a   megérkezés   éjszakáján   első gondja  volt, hogy Budapesttel megteremtse a közvetlen rádiókapcsolatot. Ennek részleteit a legalaposabban kidolgozták. Sikerült egy olyan komplikált  siffret találni,  amely  avatatlanok részéről csak akkor fejthető meg, ha azoknak sok sürgöny jut a kezeik közé. A siffre ötös számjegyekből állt és egy-egy számot vagy egy betűt, vagy egy egész szót jelentett. Órákig tartott egy-egy sürgöny megszövegezése és ugyanennyi időt vett igénybe a megfejtés is. Az első távirat, amelyet a kormányzónak elküldöttek, így szólt: megérkeztünk és az összeköttetést a vezérkarral azonnal felvettük A táviratokat Moszkvából a vezérkar adta le és vette fel, Budapesten a kormányzóságon Vattay altábornagy főhadsegéd felügyelete alatt a rádiót csendőrök kezelték és a siffrekulcsot csak  Horthy István  özvegye  és  ifjú  Horthy Miklós  ismerték."

Paál-Radó: A debreceni feltámadás, 1947

"Lehet, hogy a távírászok rosszul rögzítettek valamit. Próbálkozom egy kicsit megváltoztatott kódokkal, hátha valamelyik értelmeset ad ki."

"Az  érkezett sürgönyt Tost alezredes vette át, és lakásán Horthy Istvánné, ifj. Horthy Miklós és néha, ha ideje volt, Lázár, sokszor reggelig tartó fáradtságos  munkával a legprimitívebb eszközökkel fejtették meg és sifrírozták a válaszokat."

Vigh Károly: Ugrás a sötétbe, 62. old. Akadémia Kiadó, Budapest 1979

"A Várban először nem értették ezt a kívánságot. Azt hitték, hogy a rádiótávirat megfejtésénél követtek el hibát. Később arra gondoltak, hogy a cipővel kapcsolatos közlés valami különleges és csak a kormányzó által ismert rejtjelet tartalmaz. Honnan is sejthették volna, hogy Faraghó Zólyomban elvesztett fekete félcipőjéről van szó. Enélkül a vezérezredes nem tudott ünnepi ruhát ölteni. A cipő Moszkvából való beszerzésére a delegáció egy tagja sem gondolt, holott ez sokkal egyszerűbb lett volna."

Gosztonyi Péter: A magyar–szovjet fegyverszüneti tárgyalások (1944. október), Új Látóhatár, 1969. 12. évfolyam, 5. szám

"…Faraghónak kérnek egy cipőt. Fekete, negyvenhármas félcipőt."

"Nagy megkönnyebbüléssel értesültünk arról, hogy a delegáció rendben megérkezett Moszkvába. Csodálkoztunk, hogy egy  43-as fekete cipőt kérnek Faragho részérel gondoltuk, fontos lehet..."

Gróf Edelsheim Gyulai Ilona: Becsület és kötelesség 1. kötet, 341. old, Európa Könyvkiadó, Budapest 2018