1944. október 15. 

Budapest – Notre Dame de Sion, Mária Terézia Laktanya, Budavári Palota

Aggteleky elfogásának forrásai:

"– 10 óra körül kaptam a jelentést, hogy egy német csapat megszállta a Sashegy északi csúcsát. Erre én a törzsszázadot a személyi segédtisztem: Solymosi Ödön őrnagy parancsnoksága alatt kiküldtem a Sashegy déli csúcsára. Aztán 1 óra felé jött a súlyosabb hír, hogy német csapatok megszállták a Citadellát. A Citadelláról uralni lehet a Sashegyet. De a Várhegyet is! Nekem az, volt a parancsom, hogy akárhogyan is, de biztosítsam a kormányzó és a kormány cselekvési szabadságát. Bárkivel szemben. A németekkel szemben is. Ez világos beszéd. Ehhez nem kell bővebb magyarázat. A Citadellát vissza kell foglalni. Ha szépszerével - az nagyon jó. Ha szépszerével nem megy, akkor fegyverrel. Világos. Hivatom a vezérkari főnökömet. Éppen percekkel előbb futott be a fővárosba három műszaki zászlóalj. A három zászlóalj haladéktalanul vonuljon a Gellért-hegyre és foglalja vissza a Citadellát! A parancsot természetesen a vezérkari főnökömnek kellett volna írásba foglalnia és kiadnia a csapatokhoz. De ő ellenjavaslattal élt.

– Mi volt az?

– Hát tulajdonképpen. .. Hogy csak hagyjuk a németeket, a saját belátásuk szerint. Barátok. Szövetségesek. Nem lehet fegyverrel fellépni ellenük, meg nem is kell. De én nem fogadtam el az ellenjavaslatát. Ragaszkodtam hozzá, hogy hajtsa végre az én parancsomat. Tisztelgett, távozott.

– Tehát minden úgy zajlott le, ahogy a szolgálati szabályzat előírta?

– Jogában állt ellenjavaslattal élni. De ha én azt nem fogadom el, akkor az én parancsom érvényes. Horváth alezredes viszont, ahogy ezt később megtudtam, nem továbbította az én parancsomat, hanem eltávozott a hadtestparancsnokságról. Előbb beszélt valakivel?

– Hát világos! Hindyvel! Akinek ott nem is volt tulajdonképpen katonai beosztása! Csak közigazgatási ügyek tartoztak hozzá. Percekkel, legfeljebb fél órával azután, hogy Horváth tőlem kiment, egyszerre csak nyílik nálam az ajtó. Hindy vezérőrnagy, meg vele Korotnoki őrnagy és báró Czech százados jön. Mind géppisztollyal. Hindy talán nem, de a másik kettő! Azt hiszem, két géppisztolyos honvéd is volt velük. Ez nem biztos. Csak homályos emlék. Mert mind ott álltak az ajtóban. Hindy volt a szó-szóló. „Felszólítom az altábornagy urat, hogy az I. hadtesttel együtt álljon a Hungarista Párt mellé." Lehet, hogy Szálasit is mondta, - Horthyról nem mondott semmit. Én csak egy szóval feleltem: Nem! Nem és nem! Erre Hindy: „Altábornagy úr! Adja át nekem a parancsnokságot!" Ugyanakkor Czech százados odaugrott az asztalom mögé és kirántotta a falból a telefon zsinórját. És vagy ő, vagy egy másik lekapta a fogasról a derékszíjamat. Azzal együtt a pisztolyomat. Otthagytak, bezárva az ajtót, az ajtó előtt őrködtek, hallottam őket, de még őr volt az ablakom alatt is. Szóval fogoly voltam. Az ablakból láttam, hogy a törzsszázadot, amelyet én a Sashegy déli csúcsára küldtem ki, visszavonták. Az ablakból mindent láttam. Minden behallatszott a nap folyamán. Behallatszott a rádióból a kormányzói proklamáció is."

Bokor Péter: Végjáték a Duna mentén - interjúk egy filmsorozathoz, RTV-Minerva-Kossuth, Budapest 1982, 342-343. old Aggteleky Béla interjú

"Aggteleky altábornagy aznapi beszámolója fontos a helyzet megértéséhez. Október 15-én nemcsak a kormányzó akarta a németekkel »törésre vinni« a küzdelmet, hanem minden bizonnyal a németek is. 15-én reggel nyolc óra körül... a kormányzóságról rendkívül izgatott hang jelentette nekem telefonon, hogy a németek a kormányzó fiát rövid lövöldözés után, az Eskü tér 2. alatt elfogták, és pokrócba burkolva elhurcolták. Miután összeköttetést távbeszélőn sem a kormányzósággal, sem a vezérkar főnökével, sem pedig a honvédelmi miniszterrel nem kaptam, és a jelentés helytállóságáról is meggyőződtem, saját felelősségemre a főváros helyőrsége számára elrendeltem a teljes harckészültséget, azaz a »helyőrségi riadót«.

Biztos voltam abban, hogy német puccsal állok szemben a »Horthy-kormányzat« ellen. Ami hamarosan bebizonyosodott. Rövidesen német fegyveres osztag szállta meg - a hadtestparancsnokságot fenyegetően - a Sas-hegy távolabbi csúcsát, ami ellen a fegyveres ellenintézkedéseket védőlegesen én is megtettem. Tíz óra tájt jelentést kaptam, hogy nagyobb német osztag szállotta meg a Gellért-hegyet - alig 1 km-re a királyi vártól, ahol tudtam, hogy fél tizenegykor koronatanács kezdődik. Telefon-összeköttetés híján, saját felelősségemre elrendeltem a már beérkezett mozgó karhatalmi erőkkel a Gellért-hegy fegyveres visszafoglalását.

Parancsom végrehajtásra nem került. Besúgás folytán a németek tudomására jutott, akiknek felbujtatására Hindy Iván- a hadtestparancsnokságra beosztott tábornok - két géppisztolyos társával irodámban rám törve, letartóztatott. Tudnillik, amikor a Sas-hegy északi kúpját német erők megszállták, védekezésül a hadtestparancsnokság állományából képzett karhatalmi századdal a Sas-hegy déli kúpját szállattam meg. Hogy biztos legyek, a század parancsnokságával parancsőrtisztemet, Somos alezredest bíztam meg. Így a parancsőrtiszti iroda üresen maradt, és én a délelőtt folyamán hivatali helyiségemben teljesen egyedül dolgoztam. Derékszíjam, a töltött pisztollyal, a bejárati ajtó mellett, a ruhafogason volt. Azt akkor szoktam magamhoz venni, amikor a parancsőrtiszt valakit nálam jelentkezésre bejelentett. Ebben a helyzetben tört rám irodámban Hindy, két felfegyverzett katonával, akik közül az egyik géppisztolyát, a másik a szuronyos puskáját, lövésre készen, közvetlenül előttem, mellemnek szegezte. Közben a mellékajtón át még egy szuronyos puskás katona jelent meg. Hindy a parancsnokság átadására szólított fel, amit megtagadtam, és a telefon felé indultam, azonban az egyik katona a telefon vezetékét a falikapcsolóból kirántotta. Erre a betörők derékszíjamat a pisztollyal a fogasról magukhoz véve és az ajtókat rám zárva, távoztak."

Gróf Edelsheim Gyulai Ilona: Becsület és kötelesség 1. kötet, 370. old, Európa Könyvkiadó, Budapest 2018

“Aggteleky bizonyos német csapatmozgásokat látva a Budapestre érkező műszaki légoltalmi zászlóaljaknak elrendelte a Citadella biztosítását (az erődben egyébként csak egy magyar légvédelmi üteg települt). Az ismertetett helyzetből adódóan ez csak úgy volt lehetséges, hogy az érintett magyar egység a Citadella előtti német csapatokat megtámadja – Aggteleky ennek teljes tudatában ismételte meg parancsát. Vezérkari főnöke, Horváth Sándor megdöbbent a parancson, ellenjavallattal élt, de Aggteleky elutasította.”

Ungváry Krisztián: Kiugrás a történelemből - Horthy Miklós a világtörténelem színpadán, 208. old, Open Books, Budapest, 2022 

“Hindy Korotnoki Amadeusz őrnagy, Czech Oszkár százados, valamint két géppisztolyos honvéd kíséretében jelent meg Aggteleky szobájában, és felszólította a parancs visszavonására, majd letartóztatta, a hadtestparancsnoki asztalon lévő telefonokat pedig lesöpörte az asztalról.”

Ungváry Krisztián: Kiugrás a történelemből - Horthy Miklós a világtörténelem színpadán, 208. old, Open Books, Budapest, 2022 

“Nem sokon múlt, hogy Aggteleky letartóztatásából a tettesek letartóztatása legyen. A hadtestparancsnoki szobából kihallatszó lármára ugyanis a szolgálatban lévő őrparancsnok, Gallina Imre hadapród őrmester benyitott a helyiségbe. Megdöbbent, amikor meglátta, hogy Korotnoki és Czech géppisztolyt tart parancsnokára, aki meglepve és magából kikelve állt az asztala mögött. Gallina a meglepetéstől fejét vesztve nem bírt cselekedni, és elmulasztotta az alkalmat az őrség riadóztatására, ehelyett tanácstalanul engedelmeskedett Czech százados goromba utasításának, hogy hagyja el a helyiséget. Aggteleky ugyanúgy megdöbbenése miatt nem utasította azonnal Gallinát, hogy riadóztassa az őrséget, holott a három tiszt lefegyverzése könnyűszerrel megoldható lett volna.”

Ungváry Krisztián: Kiugrás a történelemből - Horthy Miklós a világtörténelem színpadán, 209. old, Open Books, Budapest, 2022 

A Rádió védelmémre kirendelt egység forrásai:

“A már korábban említett VÁP a Mária Terézia (ma Kilián) laktanyában székelt, és mintegy 1200 fős állománnyal rendelkezett, túlnyomó többsége nem volt harcba vethető alakulat. Csipkés Ernő ezredes, a katonai városparancsnok semmilyen módon sem volt beavatva az eseményekbe, de ettől függetlenül a kormányzói proklamáció hallatán ő is életbe léptette a helyőrségi riadót, sőt már reggel kivezényelt egy szakasz katonát a gazdászati tisztjelölt tanfolyam hallgatóiból a Rádió védelmére.”

Ungváry Krisztián: Kiugrás a történelemből - Horthy Miklós a világtörténelem színpadán, 249. old, Open Books, Budapest, 2022 

“Aznap a kora délelőtti órákban egy ötvenfős honvédségi alakulat is megjelent a Rádió épületénél annak biztosítása céljából (egyébként a Rádiót csak 18 rendőr őrizte)”

Ungváry Krisztián: Kiugrás a történelemből - Horthy Miklós a világtörténelem színpadán, 133. old, Open Books, Budapest, 2022 

“a Rádió biztosítására is volt intézkedés: a Mária Terézia (ma Kilián) laktanyában székelő Városparancsnokságról egy szakasz katonának kellett elvileg kivonulnia ide. A gyakorlatban ez egy hadapród őrmester által vezényelt gazdászati tanfolyam hallgatóit jelentette.”

Ungváry Krisztián: Kiugrás a történelemből - Horthy Miklós a világtörténelem színpadán, 144. old, Open Books, Budapest, 2022

Ily jelenetének forrásai:

"Két ember cselekedett most energikusan. Az egyik Ilona asszony volt, aki a legerélyesebben azt szorgalmazta, hogy Hlatkyt legalább engedjék elmenni és készítsen mindent elő, a telefonon át történő végső utasításig. Ambrózy ezzel egyetértett és átadta a Proklamációt tartalmazó borítékot. Ez déli 12 óra 25 perckor történt. Hlatky, aki a biztonság kedvéért felszerelte magát egy autóval és egy kísérővel,  … Zsebeit kölcsönkért revolverekkel megtöltve utasította az épület előtt várakozó motorkerékpárosokat, hogy haladjanak a kocsija előtt, illetve mögött, és nyaktörő sebességgel megindult a Vár szerpentin lejtőjén lefelé, majd a Lánchídon át a Stúdióig."

C.A. Macartney: Október tizenötödike - A modern Magyarország története 1929-1945 II. rész 504. oldal Gede Testvérek Bt. Budapest, 2006

"Ez volt az a pillanat, amire vártam, és csendben - felszedve útközben a cipőmet - bementem a szomszéd szobába Ambrózyhoz, mondván, azonnal leadható a proklamáció. Ambrózy - az öreg jogász - azonban azt felelte, még meg kell előbb kérdezni a kormányzót hogy a Veesenmayerrel való beszélgetés után nem akar-e változtatni a szövegen. Nem hittem a fülemnek! Miért akadékoskodik? Ám mielőtt ellenkezhettem volna Ambrózyval, megláttam a háttérben Hlatky Endrét, a Rádió igazgatóját - akinek megbeszélésünk szerint a Radióközpontban kellett volna várakoznia a telefonnál! Kérdeztem, mit csinál itt Hlatky, amikor a Rádióközpontban kellene lennie? Látam, hogy Ambrózy nem tágít, de minthogy engem bíztak meg ezzel, mondtam neki: Rendben van, megvárjuk Veesenmayer távozását, hogy megkapjuk a kormányzó beleegyezését, de követelem, hogy azalatt Hlatky menjen azonnal a Rádióközpontba, és ott várja meg a végső döntést." Rá kellett mutatnom - pedig gondoltam, ezzel mindenki tisztában van,- hogy ha Hlatky csak akkor megy el innen, amikor Vesenmayer elhagyja a várat, akkora Rádiót elfoglalhatják a németek, mielőtt Hlatky odaér, vagy elállhatják az útját, mert Veesenmayer azonnal intézkedni fog a Rádió elfoglalásáról. Hlatky sietve elindult…"

Gróf Edelsheim Gyulai Ilona: Becsület és kötelesség 1. kötet, 363-364. old, Európa Könyvkiadó, Budapest 2018

“Október 15-én 12 óra 40 perckor Veesenmayer távozott a Királyi Palotából, Lázárnak köszönhetően (aki autóját elirányította) gyalog kellett visszamennie a követségre. Ezt követően csak özv. Horthyné és Hlatky Endre talpraesettségének köszönhetően sikerült végrehajtani az eredeti tervet, azaz a proklamáció beolvasását – ha Horthy miniszterein múlt volna, biztos lett volna a kudarc. Az eredeti forgatókönyv szerint a szomszéd helyiségben hallgatódzó özv. Horthynénak kellett megadnia a jelet a proklamáció leadásának elindítására abban a pillanatban, amikor a Veesenmayerrel folytatott tárgyaláson a kormányzó kimondja, hogy fegyverszünetet kért. Amikor ez elhangzott, özv. Horthyné a szomszéd szobába sietett, ahol Ambrózy várta. Ambrózy azonban vitatkozni kezdett: hátha Horthy változtatni kíván majd a szövegen. Özv. Horthyné döbbenete fokozódott, amikor a háttérben meglátta Hlatkyt, akinek a megbeszélések szerint elvileg már a Rádióban kellett volna várakoznia, de azért nem ment eddig oda, mert Ambrózy erre nem utasította. Özv. Horthyné határozott követelésére Hlatkyt elindították.”

Ungváry Krisztián: Kiugrás a történelemből - Horthy Miklós a világtörténelem színpadán, 144-145. old, Open Books, Budapest, 2022 

"...egy télvégi veréb benyomását keltette."

"...érdekes elgondolni, hogy a fiatal nőn, Ilona asszonyon kívül ez a költö, remete, félénk, álmodozó, öregedő, félig rokkant férfi bizonyult az egyetlen magyarnak, aki a történelemnek ebben az eseménydús hat évében a németeknél gyorsabb volt."

C.A. Macartney: Október tizenötödike - A modern Magyarország története 1929-1945 II. rész 504. oldal Gede Testvérek Bt. Budapest, 2006