Az első jelenet forrásai:

"Délután 1/2 6-ra újra Horthyhoz hívták Utassy és Nádas ezredeseket. Utóbbi volt kiszemelve arra, hogy mint a vezérkar hadműveleti osztályának vezetője s így jól tájékozott, a fronton keresztül Szegedre menjen. A kormányzónál Vattay társaságában Vörös János igazította el őket. Vörös egy térképen berajzolva közölte Malinovszkijjal a magyar csapatok állását, helyzetét és erejét. A német csapatokra vonatkozó felvilágosítások elől azonban továbbra is elzárkóztak. „A 4. pontra vonatkozó válasz nem volt berajzolva a térképen, — írta Utassy, — utasításom az volt, hogy e kérdésnek ki kell térni és azt mondani, hogy a németek bizalmatlanok velünk szemben és nem adnak közlést csapataik elhelyezéséről. Ha az orosz forszírozza a németek megtámadását, akkor az elől ki kell térni. Vörös azt mondta, hogy nem képzelheti el egy magyar tisztről, hogy rálőjön a németekre. A Kormányzó — (mint ahogyan már idéztük — K. M.) — azt mondotta, hogy az oroszoknak meg kell érteni, hogy lelkileg nem tudja összehozni, hogy a németeknek hadat üzenjen." A küldöttségben azonban közben újra változást eszközöltek. A jól tájékozott Nádas ezredest Vörös János utólagos kérésére — aki ehhez szabad kezet kapott — este 9 óra körül kicserélte és Szentmiklóssy István őrnagyot, a Honvédelmi Tanács titkárságának beosztottját jelölte, aki ismét csak „teljesen tájékozatlan volt". Ilyen felemás, félrevezető megbízással és újra csak felelőtlenségre valló összeállításban készült tehát a második tiszti küldöttség arra, hogy a fronton átmenjen."

"Horthy aznap 18 óra után fogadta Vörös János jelenlétében Nádast és Utassyt. Nádas nem akarta elvállalni a feladatot, ezért Vörös azt mondta Horthynak, hogy nem tudja nélkülözni, helyette mehetne Szent-Miklósy.{51} Horthy azonban nem sokkal később a nap legnagyobb lebeszélőjének, Lakatosnak a hatására úgy döntött, hogy Szent-Miklósy mégse induljon el.”

"Este hat óra körül Utassy és Nádassy ezredesekkel a kormányzóhoz mentem, mert őket akartam átküldeni Malinovszki marsall hadseregparancsnokhoz, aki Arad környékén tartózkodott, hogy vele az átállás részleteit letárgyalják. Később Nádass helyére Szentmiklóssy őrnagy került volna, de tizenhatodikán hajnalban, még elindulásuk előtt, mindkettőjüket a németek letartóztatták."

"Október 16-án reggel Szegeden nem jelentkezett magyar küldött. Nádas Lajosnak eszébe sem jutott, hogy átmenjen, sőt! - éppen hogy a nyilas hatalomátvétel ügyeit intézte. Azok sem mentek - el sem indultak -, akik erre készek lettek volna: Utassy Loránd és Szent-Miklósy István vezérkari őrnagy…"

"Utassy ezredesnek 15-én du. 1/2 6 órakor Malinovszkij követeléseire azt válaszolta, hogy „az oroszoknak meg kell érteni, hogy lelkileg nem tudja összehozni, hogy a németeknek hadat üzenjen"."

"Horthy aznap 18 óra után fogadta Vörös János jelenlétében Nádast és Utassyt. Nádas nem akarta elvállalni a feladatot, ezért Vörös azt mondta Horthynak, hogy nem tudja nélkülözni, helyette mehetne Szent-Miklósy. Horthy azonban nem sokkal később a nap legnagyobb lebeszélőjének, Lakatosnak a hatására úgy döntött, hogy Szent-Miklósy mégse induljon el.”

"Meghamisították a parancsomat!"

"A nyilaskeresztesek ellenparancsot fogalmaztak, melyet a rádió Vörös vezérkari főnök nevében tett közzé. … Vörös személyesen jelentette nekem, hogy az ő nevében kibocsátott közleményhez semmi köze sincs."

"Tizenhat évvel később felettébb érdekes volt az ő „harctéri naplójában" alávaló feljegyzését olvasni - saját maga bizonyította, hogy hazudott a kormányzónak, amikor jelentette, hogy a felhívás az ő tudta nélkül lett leadva:

„Őfőmélóságának a proklamációjáról, amelyben a fegyverszünetet közzéteszi, pár perccel 13 óra után vettem tudomást. Hogy a magyar hadsereg ütőképességét továbbá fenntarthassuk, kellett nekem 14.30-kor egy parancsot kiadni, amelyben a rádióban leadott proklamációt megmagyarázom, mert annak nem egész világos szövegéből arra a megállapításra lehetne jutni, hogy egy fegyverletételről van szó. Ezt azonban minden eszközzel el kell kerülni…"

“Vörös azzal a szöveggel, hogy a nevében kiadott parancs hamisítvány, már október 15-én is próbálkozott (még ha ezt a vezérkari főnökségen nem képviselte is, hanem csak akkor, amikor onnan a Királyi Palotába visszatért) – ezzel magyarázható, hogy a Vár utolsó, Moszkvába küldött táviratában is hamisítványnak nevezték a parancsot.”

"Vörösnek először a parancsról kellett magyarázatot adni, amelyet a Kormányzó és családja a rádióban hallott. Már akkor kész volt a hazugsága: azt mondta, hogy a parancsát „meghamisították". Ezt az állítást Ilona asszony elhitte, fontosnak tartotta és megtáviratozta Moszkvába."

"Még mindig van esély, hogy elhagyják az országot."

"A kormányzó körül kialakult bizalmi csoport elszigetelve működött, a kormány és a honvédség irányában sem rendelkezett a szükséges kapcsolatokkal. A megszállás következményeként az államapparátus már nem tudta, vagy nem akarta a kormányzó döntéseit végrehajtani. Téves helyzetértékeléséből következően Horthy arra számított, hogy a németek tudomásul veszik majd a fegyverszünetet."

Ily jelenetének forrásai:

"A délután folyamán leadtuk a következő táviratot (XVI):

»A kormányzó fia ma reggel németek és nyilaskeresztesek által elfogva. Lőtték az épületet, amelyben tartózkodott, nincsenek további hírek. A város erős német erőkkel van körülvéve. Kaptunk egy német ultimátumot."

Később még a következő távirat ment el (XVII):

„Német ultimátum ma este 22 órakor jár le (15-én). Azután német támadás várható. Kérünk gyors segítséget előnyomulással Budapestre. Rádió német kézen van."

"Felháborodva hallgattuk ezt a Vörös János vezérkari főnök nevében közölt adást!"

"Tost szolgálatban volt, Nicky már nem lehetett velünk, így az utolsó két táviratot én rejtjeleztem. (XVIII):

„Összekötetéseink el vannak vágva, kétséges, hogy a megbízott holnap megérkezik. Kérjük a fronton keresztül összeköttetés felvételét az 1. és 2. hadsereg parancsnokaival, ha közöttünk megszakadna a kapcsolat. Közöljétek, hogy tárgyalásokat Lajival - erre a lehetőségre kinevezett miniszterelnökkel - kell folytatni, és további lépésekre fel van hatalmazva. A Rádiót elfoglalták a vezérkari főnök felhívása előtt."

"Hamarosan ezután Vörös János megjelent a várpalotában, és kijelentette, hogy a felhívás az ő tudta nélkül lett leadva! Úgy éreztem, akár igaz akár nem, ezt közölni kellene a moszkvai delegációval, nehogy  azt higgyék, hogy az adás tőlünk eredt. Ezért megfogalmaztam a kovetkező rövid sürgönyt, és bevittem Miklospapához jóváhagyásra (XIX):

«A vezérkari főnök felhívása meghamisítva lett, a német kézen lévő Rádió által leadva.» Átírtam rejtjelre, és leadtam a rádiósoknak. Ez volt az utolsó táviratunk. Én ezeket 20 és 22 óra között adtam le, és rejtély marad, ami a hivatalos feljegyzésekben áll, hogy az utolsó három távirat csak másnap, reggel 5-kor lett a várból elküldve."