"Az Úri utcai német követségen várta őt Veesenmayer, Winkelmann és Guderian."

"A két férfi megtanácskozta a helyzetet, és úgy találták, hogy hasonlóképpen látják a dolgokat: egyetértettek abban, hogy minden erőfeszítéssel azon kell lenni, hogy kompromisszumot lehessen kötni Horthyval, mert az elkerülhetővé teszi az erőszak alkalmazását. Rahn kérésére Veesenmayer megkérte Winkelmannt, hogy jöjjön át a követségre. Ennek Winkelmann eleget tett. Rahn megkérte, hogy vegye elejét annak, hogy az SS vagy a német rendőri erők csináljanak bármit is, mielőtt ő Horthyval beszélne. Winkelmann azt válaszolta, hogy személy szerint kész eleget tenni Ran kérésének, de ő már nem teljes ura a helyzetnek. Jelenleg Von dem Bach a helyi SS-emberek és rendőregységek főparancsnoka, és magatartásából ítélhetően valószinűtlen, hogy politikai megfontolások megakadályoznák drasztikusabb eszközök alkalmazásában. Amikor Von dem Bach-hoz fordultak ugyanezzel a kéréssel, ő annak rendje és módja szerint kijelentette, hogy „a szükségállapot időtartama alatt minden neki van alárendelve, mint főparancsnoknak". Mindazonáltal a diplomáciai tevékenységeket nem kívánta ellenőrizni..."

Az Ambrózy és Lakatos közötti jelenet forrásai:

"Lakatos miniszterelnök, kérdésemre válaszolva, ezt írta nekem 1966. április 14-én Ausztráliából: „Amikor október 14-én délben Ambrózy elém teriesztette a miniszterelnökségen a kiáltvány szövegét, kihúztam belőle azt, hogy »mától fogva Magyarország hadiállapotban lévőnek tekinti magát Németországgal«. Véleményem azt volt, hogy csak az erősebbik fél használhat ilyen hangot; a gyakorlati oldaláról tekintve a dolgot, arra gondoltam, hogy ezzel az egész akciót kockáztatjuk, a kormányzóval együtt lerohanhatnak minket stb. Javaslatomat elfogadták."

"Október 14-én, szombaton délután fél kettőkor Ambrózy Gyula, a kabinetiroda főnöke a következő üzenettel keresett fel: „A kormányzó elérkezettnek látja az időt a fegyverszünet megindítására." Feladatom, hogy még a délután bizalmas minisztertanácsot hívjak egybe Jurcsek és Reményi-Schneller kizárásával), melyen a koronatanácson tárgyalásra kerülő összes teendőt megbeszéljük és előkészítjük. Az üzenet hallatára ösztönös nyugtalanság fogott el. Az volt az érzésem, hogy a döntő lépés katonai része nem eléggé átgondolt s nincs is megfelelően előkészítve. Nem volt tiszta képem a hadsereg várható magatartásáról. Aggodalmamnak kifejezést is adtam. Ambrózy azzal magyarázta a lépés sürgősségét és szükségességét, hogy az éppen Moszkvában ülésező konferencián az angolok és az amerikaiak is jelen vannak, ennélfogva szándékunkról mindhárom nagyhatalom egyidejűleg tudomást szerez."

"Végül egy proklamáció tervezetét mutatta meg, melyet a kormányzó a rádión keresztül a nemzethez kíván intézni. Rövid eszmecsere után vállaltam a minisztertanács összehívását és megfelelő lebonyolítását. Vállaltam, hogy Hennyeynek utasítást adok jegyzékünk előkészítésére, melyet a három nagyhatalomhoz semleges követek útján intézünk."

"Egyetlen aggályom támadt, miután elolvastam a proklamació tervezetét, és pedig a következő kitételt illetően: „Magyarország a mai naptól fogva hadiállapotban lévőnek tekinti magát Németországgal." Ezt a pontot teljesen elhibázottnak és az erőviszonyok figyelembevételével kivihetetlennek tartottam. Ambrózy megnyugtatott, hogy a szövegen még történnek változtatások. Ebben megnyugodtam."

"14:30. Ambrózy felkeresi a miniszterelnököt. Közli vele, hogy a kormányzó elérkezettnek látja az időt a cselekvésre. Arra kéri Lakatost, hívia össze a minisztertanácsot, tárgyalják meg a fegyverszünettel kapcsolatos kérdéseket, és hozzanak megfelelő határozatot. Lakatos megismétli Ambrózynak is, amit korábban a kormányzóval folytatott beszélgetésen mondott. Ellenzi a tervezett akciót, mert megítélése szerint „abból fegyverszünet úgysem lesz". Úgy vélte, a németek nem fogják eltűrni, elsöprik az egész kormányt, és egy nekik megfelelő, szélsőjobboldali kormányt ültetnek a helyére."

"A program hirtelen megváltozása október 14-én reggel azonnali akciót tett szükségessé, különböző irányokban. Horthy Ambrózyval átnézette a Proklamációt, és nem tudni, szándékosan vagy feledékenységből, de nem vette figyelembe Lakatos ellenvetéseit. A sérelmek listáját bővítette Bakay elrablására, valamint a felforgató röplapokra való hivatkozással. Azt a mondatot, amely Horthy szándékát kifejezte: „közöltem a Német Birodalom itteni képviselőjével, hogy az eddigi ellenfeleinkkel fegyverszünetet kötünk, és velük szemben minden ellenségeskedést beszüntetünk", annyiban átalakította, hogy beszúrta za „előzetes" szót a fegyverszünet elé, de a „kötünk" és a „beszüntetünk" szavak változatlanok maradtak."

"Aznap a kora délutáni órákban Lakatos miniszterelnököt Ambrózy Gyula, a kabinetiroda főnöke kereste fel a kormányzó egyenes üzenetével, mely szerint a kormányzó elérkezettnek látja az időt a fegyverszünet megkötésére. Lakatos meglepetéssel fogadta az elhatározást. Éles vita támadt Lakatos és Ambrózy között. Lakatos minden erejével ellenezte a kormányzó elhatározását."