"...ő és Szent-Iványi Domokos hetek óta katonai jelentéssel kezdték a Kiugrási Iroda munkanapjait."

"Kvassay-Sajó Zoltán százados minden reggel eljött a Különleges Irodába, hogy Nickynek és nekem térképen megmutassa a különböző hadseregek pozícióját."

"Csak akkor van esélyünk, ha jelentősebb erőink maradnak az országban."

"...minden kiugrási kísérlet előfeltétele a hadsereg vagy egyéb fegyveres erő megléte, vagy legalábbis annak kellene lennie."

"A hadsereg élén megbízható embernek kell állnia. — … — Amióta Szombathelyit leváltották, ez sajnos probléma. Az utódja kifejezetten németbarát."

Ez nem csak a Szombathelyi-Vörös cserére volt igaz, hanem a Lakatos-Beregffy cserére is:

"Ami az 1. hadsereget illeti, az MFM-en belüli márciusi-áprilisi viták idején a legjobb kezekben volt: Lakatos Géza tábornok parancsnoksága alatt, aki szintén erdélyi és MFM-tag volt. Május 27-én azonban leváltották, utódja Beregffy tábornok lett, s az MFM-nek nem sok bizalma volt az új parancsnokban."

"A németek kénytelenek visszavonulni. A Kárpátok mögé fog húzódni a front. Van esélyünk sértetlenül hazahozni a határainkon belülre a katonáinkat."

"...a németek teljes visszavonulásban voltak, ami azt jelentette, hogy amennyiben épségben marad és jól irányítható az 1. magyar hadsereg rövid időn belül kénytelen lesz visszavonulni a Kárpátok vonaláig."

"Még a miniszterelnöknek és a vezérkari főnöknek sem áruljuk el."

"...mivel az összes miniszter, a miniszterelnököt is beleértve, szigorú megfigyelés és ellenőrzés alatt állt, mindenképpen el kellett titkolnunk előlük a kiugrási kísérlet előkészítését. Következésképp a kísérlet végrehajtásáról csak az államfő tudott, s egészen az utolsó pillanatig – a kísérlet megkezdéséig, azaz 1944 szeptemberéig - még a kormányfőt, Lakatos tábornokot sem tájékoztattuk róla."

"Végre meglátogathatom Kádár Gyula barátomat a börtönben. A Gestapo hetek óta fogva tartja."

Április 17-én éjjel éles csengetés lakásom ajtaján. Kérdésemre ordítozás: "Német rendőrség, azonnal kinyitni." Visszakiabálok. ,,Semmi közöm a német rendőrséghez." Nem nyitok ajtót. Telefonálok a kormányzóságra, a fiatal Horthyval akarok beszélni. Álmos hangú inas válaszol: mindjárt jelenti. A másik telefonkészüléken hívom Szombathelyit: azonnal küld két vezérkari tisztet. Közben betörik az előszoba ajtaját, tíz-tizenkét fegyveres gestapós, részben egyenruhában, részben civilben, ellepi a lakást. Ordítozások: “Hazaáruló”, “disznó", ,,kém" stb. Hátracsavarják a karomat, megbilincselnek, és pizsamában lökdösnek kifelé egyesek pedig lázasan kutatnak a szekrényekben. … Feleségem könyörög:legalább engedjenek felöltözni. Kidobálnak egy civilruhát, azt sürgetés, nógatás közepette felveszem. Kirúgnak az ajtón, feleségem ájultan vágódik el a szobában. Az egész ház meg van szállva. A házmestert két gestapós  őrzi a kapu alatt. Az utcán több Pol jelzésű  gépkocsi. Bedobnak az egyikbe. 

"...megjelent látóterükben két fegyveres őr, két megbilincselt amerikai katonát lökdöstek végig a folyosón."

"Látogatásakor hoznak be két angol pilótát, akik bombázógépől ejternyővel ugrottak ki, és elfogták őket. A kísérő magyarok szidalmazzák, lökdösik őket. A pilóták remegnek az izgalomtól. A fiatal Horthy leinti a kísérőket: hadifoglyokkal nem szabad így bánni. Széket hozat a foglyoknak. Ezek szemében leírhatatlan hála, a kísérőikében megvetés, de szólni nem mernek."