"Ily a hőségtől kimerülten rogyott le…"

"Onnan Ily a Hermina útra sietett a pápai nunciushoz, majd MÁV vezetőkkel szemrevételezték a Keleti Pályaudvar bombakárjait. … A cseléd Török Sándor írót jelentette be."

"...az esküvő után elmentem a Hermina útra, hogy beszéljek a nuncius- sal.  … délután öt órakor a MÁV-tól Imrédy Kálmánnéval, Szinte Jánossal és Tóth Tiborral elmentünk megnézni a bombakárosult Keleti pályaudvart s Ferencvárost, és amikor visszaértem a várba, jött fel hozzám Török Sándor."

"Összefűzött papírlapokat szorongatott, beszéd közben maga előtt tartotta, látszott, hogy minél hamarabb át akarja adni, mintha megfertőznék a tenyerét. — Ezt most kaptuk a fordítóinktól. Két szlovák zsidó menekült beszámolója. — Ily kezébe nyomta a lapokat." 

"Az Auschwitz-jegyzőkönyv, más írásmóddal: auschwitzi jegyzőkönyv, (néha Vrba–Wetzler-jelentés néven említik) az auschwitzi koncentrációs táborból megszökött két rab, Rudolf Vrba és Alfréd Wetzler beszámolója alapján 1944 április végén Szlovákiában készített, mintegy 60 oldalas összefoglaló irat a táborban történtekről, a tömeges gyilkolás tényéről, méreteiről és módszereiről, kordokumentum a náci népirtásról. Szövegét kezdetben titkos csatornákon terjesztették, az első részleteit külföldön publikálták. Magyarországra is gyorsan eljutott, de tartalma annak idején nem került nyilvánosságra. Közvetve valószínűleg így is hozzájárult a budapesti zsidóság deportálásának megakadályozásához."

"Ekkor adta át nekem az Auschwitzi jegyzőkönyvet, és az ő jelenlétében olvastam el ezt a mélyen megrázó leírást a koncentrációs táborokról, amely két, Auschwitzból csodával határos módon elmenekült szlovák zsidó helyszíni beszámolója volt. Nehéz szavakban kifejezni a jegyzőkönyv tartalmát, amely rajzokkal egészült ki. Ennek német nyelvű példányát titokban fordították itt Budapesten magyarra. Valahogyan az ember rögtön érezte, hogy ebben az írásban minden szó igaz, hogy nem propagandaszándékkal készült, hanem száraz közlése az emberi ésszel szinte felfoghatatlan rémtetteknek. 

Rá kellett ébredni: a valóság borzalmasabb, mint amit bárki elképzelhetett volna. Csak néztünk egymásra Török Sándorral, szólni sem tudtunk, mert minden szó zokogásba fulladt volna."

"Csorgott a könny az arcán, menyére pillantott, megszorította a karját, majd határozott mozdulattal felállt. Most nem szédült, nem tántorodott meg, erőteljes, szinte futó lépésben sietett férje irodája felé. Nem érdekelte, hogy megbeszélés folyik, hogy megzavar egy értekezletet, kopogtatás nélkül feltépte az ajtót, és beviharzott."

"Magdamama sírva olvasta végig, és ígérte, hogy átadja Miklóspapának, amint kijön a dolgozószobájából. 

Nem voltam jelen, amikor apósom elolvasta a jegyzőkönyvet, csak Magdamama mondta nekem utólag, hogy mélyen megrendülve olvasta, és először azt gondolta, hogy ez a szörnyűség nem is lehet igaz. Valami olyant mondott, hogy ilyen disznóságot még nem látott a világ, és lesz, ami lesz, le kell állítani a deportálásokat."

"Itt nincs telefonkészülék. Nem bízom én ezekben a gazemberekben! Mindenhol lehet lehallgató készülék!"

"Arra is ügyeltem mindig, hogy ne ott beszélgessünk, ahol telefon van, mert gyanítottuk, lehallgatják a hívásokat. Apósom is ügyelt erre, és csak olyan szobában folytatott fontosabb megbeszéléseket, ahol nem volt telefon."

"...ne feledjük azokat a vidéki csendőregységeket, amelyeket Baky államtitkár rendelt fel a napokban a fővárosba."

"Június utolsó napjaitól kezdődőleg zászlószentelés címén 1500 csendőrt hoztak Budapestre, akiknek a számát fokozatosan 3-4000-re emelték."